Egy tökéletes nap Montreálban / A perfect day in Montreal

A déli városokról általában finoman lengedező pálmafák jutnak eszembe. Ha azonban ez a város Kanada déli részén fekszik, eléggé más a helyzet. :) Bár e tökéletes napon gyönyörű napsütésre ébredtem, a -12°C-os hőmérséklet kicsit erős volt egy márciusi reggelen. Természetesen a hideg nem tartott vissza, az egész napos sétám során pedig egy olyan várost ismerhettem meg, amelyre egyértelműen mondhatom, hogy "szerelem az első látásra".
Southern cities usually conjure images of palm trees swaying in the balmy breeze. However, if the city is in the south of Canada, it is a different story. :) On this particular day in the middle of March, I did wake up to splendid sunshine but at -12°C it was very far from being balmy. Yet I headed out for a full day of walking and got to discover a city that, to me, was "love at first sight".
A sétám kiindulási pontja: a hangulatos Le Rayon Vert fogadó
The starting point of my tour: the charming Le Rayon Vert B&B
Montreal a legnagyobb város Québec tartományban, amely sok szempontból talán még Franciaországnál is franciább. Az itteniek nagyon keményen őrzik a hagyományaikat és buzgón védelmezik a nyelvüket a külső hatásoktól. Még a "STOP" táblákat is lecserélték a franciásabban hangzó "ARRET" szóra. :) Kanadai zászlót csak középületeken láttam, Québec zászlaja viszont rengeteg házon lobogott szerte a városban.
Montreal is the largest city of Québec, a province that is in some ways more French than France. The Québécois are fiercely proud of their heritage and ardently protective of their language. Even the "STOP" signs have been replaced by the more French-sounding "ARRET". :) While I saw Canadian flags on public buildings only, Québécois flags were flown on many private homes all over the city.



Hamar világossá vált számomra, hogy mennyire jót tesz Montrealnak a franciasága. Míg az angolszász Torontóban mindenki látszólag sietett valahova, itt lazán és kényelmesen kávézgattak és beszélgettek az emberek egy átlagos hétköznap délelőttjén. A GDP-adatokat nézve valószínűleg Toronto teljesítene jobban, Montrealban viszont úgy tűnik, lényegesen jobban tudják élvezni az életet.
It didn't take me long to realize how great Montreal is made by its Frenchness. While in Toronto everyone seemed busy to get places, there was a very relaxed atmosphere here with cafés full of people casually chatting or reading a newspaper on a weekday morning. Montreal would probably lose to Toronto when it comes to GDP figures but it would be a clear winner in actually enjoying life.

Rue Saint-Denis
Gandhi mondta egykor, hogy az országokat az alapján lehet megítélni, hogy hogyan bánnak a kisebbségekkel. Ahogy átsétáltam a montreali "melegfalun", feltűnt, hogy az ottani metróállomás homlokzatát úgy festették le, hogy a meleg büszkeséget gyakran szimbolizáló szívárványzászlóra hasonlítson. Ha esetleg nem lett volna elég maga a tény, hogy egyáltalán létezik melegfalu, ez a kis gesztus is megmutatta, hogy Kanada mennyire jól szerepel a Gandhi-féle "teszten". Csak remélni tudom, hogy egyszer Magyarországon is ilyen lesz az uralkodó szellemiség.
Gandhi once said that countries could be judged by the way they treat their minorities. As I passed the Gay Village of Montreal, I noticed how the facade of the subway station had been painted to resemble the rainbow flag, often used to represent gay pride. If the very fact that there is such a thing as a gay village hadn't been enough, this little gesture also showed me how well Canada has passed the "test" of Gandhi. I can only hope this attitude will one day prevail in my native Hungary too.


Elég hosszú sétám első szakaszának végén egy olyan helyre érkeztem, amely rendkívül ritka Észak-Amerika nagyvárosaiban: egy igazi óvárosba. Bár Montreal történelmi negyedén számos tűzvész végigsöpört, a huszadik században pedig nem sok hiányzott hozzá, hogy több évtizedes hanyatlás után ledózerolják az egész városrészt, Vieux Montréal mára látványosan újjászületett. Egymás után újítják fel az épületeket, a korábban  masszív járműforgalommal terhelt macskaköves utcákon pedig ma már lovaskocsikkal viszik körbe a turistákat.
The first stretch of my very long walk was complete as I reached a place that is very rarely seen in North American cities: a real historic center. Though it was devastated by fire several times and went through a long period of decline in the 20th century that culminated in the whole area barely escaping demolition, Vieux Montréal has recently experienced a revival. Buildings are being beautifully restored and horse-drawn carriages carrying tourists make their way down the cobblestone streets formerly chocked by traffic.
Marché Bonsecours
Chapelle Notre-Dame-de-Bonsecours
Hotel de Ville - City Hall - Városháza

Akárcsak a különböző nemzetiségű emberek, valahogy a sokféle stílust képviselő épületek is jól megférnek egymás mellett Montrealban. Az óváros talán legjelentősebb terének számító Place d'Armes például annak ellenére tetszetős, hogy ötvözi az alábbi kép bal oldalán lévő vörös téglaépületet (amelyet egyébként szerény méretei ellenére az első itteni felhőkarcolóként tartanak számon), a mellette lévő és egyértelműen az Empire State Building alapján készült tornyot, valamint a kép jobb oldalán magasodó Notre-Dame Bazilikát, amely 1843-ban nyerte el mai formáját.
Just like the multiethnic diversity seems to work smoothly here, the many architectural styles of the Place d'Armes somehow combine harmoniously too. While the reddish building on the left is not that tall by today's standards, it is actually considered to be the first skyscraper of Montreal. If the one immediately to its right looks familiar, there is a reason: it was modeled after the Empire State Building in New York. The beautiful Basilique Notre-Dame, completed in 1843, rises on the right edge of the photo.

A melegek közösségnek metróállomásra festett szivárványzászlóval kedveskedtek, a kínaiak pedig kaptak két pagodát a Holiday Inn szálloda tetejére. :)
Gay people got the rainbow flag on a subway station, the Chinese minority got pagodas on top of the Holiday Inn Hotel. :)

Korábban már említettem, hogy nekem bejönnek Montreal ellentétei. Akkor is így éreztem, amikor az anglikán Christ Church Katedrális előtt álltam, amely fölé úgy magasodott a KPMG 164 méteres tornya, mintha egyenesen a templomból nőtt volna ki.
As I said before, the contrasts of Montreal somehow look good to me. I had the same feeling while standing in front of the Anglican Christ Church Cathedral with the 146m tower of KPMG rising behind as if it grew straight out of the church.

Kissé elfáradtam, ezért úgy döntöttem, hogy felszállok a metróra (amely egyébként meglepően lepukkant) és kimegyek Sainte-Helene szigetére, ahol egy padon ülve kicsit nézegetem a város panorámáját. Március lévén ezt azért kigondolni könnyebb volt, mint megvalósítani: elég ránézni az alábbi képen a félig jég és hó alá temetett padokra...:)
It was now time to take a little break from walking so I took the subway (which was surprisingly dilapidated) and headed out to Ile Sainte-Helene to take in a panoramic view of the city while sitting on a bench. Of course in March this was easier said than done: take a look at the benches almost buried under thick ice and snow and you'll see why...:)

Még egy kitérőt tettem, mégpedig ahhoz a templomhoz, amelyet már a repülőből sem lehetett nem észrevenni leszálláskor: ez az Oratoire Saint-Joseph du Mont-Royal. 1904-ben kezdték el építeni Kanada védőszentjének tiszteletére, aztán az évek során addig bővítették, míg mára az ország legnagyobb temploma lett, egyben az egész amerikai kontinens legmagasabb egyházi épülete.
Another detour took me to Oratoire Saint-Joseph du Mont-Royal, which I had already spotted as my plane was coming in to land in Montreal. Started in 1904 in honor of the parton saint of the country and expanded multiple times, it is now the largest church in Canada and the tallest church on the entire American continent.

A háttérben látható stadion volt az 1976-os nyári Olimpia fő helyszíne.
Check out the Stade Olympique in the background, the main venue for the 1976 Summer Olympics.

Ismét a belvárosban és ismét egy montreali ellentét: felhőkarcolók és szecessziós, párizsi metróbejárat.
Back in the downtown and one more contrast Montreal-style: skyscrapers and the beautiful Parisian art-nouveau entrance of the subway station.

Végül pedig visszatértem a történelmi Vieux Montréalba, éjszakai fotókat csinálni.
Eventually I made it back to the highly photogenic streets of Vieux Montréal.


Miután megállapítottam, hogy ez a város nappal és éjjel egyaránt nagyon jól néz ki, még várt rám egy meglepetés: hirtelen "a Vatikánban találtam magam". Montrealban felépítették ugyanis a Szent Péter-bazilika szinte teljesen pontos mását, az eredeti negyedére csökkentett méretben!
Having concluded that this city looks great day and night, I was still in for one more surprise: all of a sudden I was standing "in the Vatican City". That's right: Montreal has an almost exact copy of Saint Peter's Cathedral, scaled down to one-quarter of the original!


A katedrális neve Marie-Reine-du-Monde: ha ezt nem írták volna fel a homlokzatra, tényleg teljesen úgy nézne ki, mint az eredeti.
The cathedral goes by the name Marie-Reine-du-Monde: if its name was not written on the facade, it would really be just like the real St Peter's.

Tökéletes nap, tökéletes vacsora: a megérdemelten híres Schwartz-féle viande fumée (füstölt hús). A zsidó származású, Romániából érkezett bevándorló által alapított helyen 1928 óta készítik ezeket az elképesztő ízű húsokat, amelyek hasonlítanak a pastramira, csak sokkal finomabbak.
Perfect day, perfect dinner: the deservedly famous viande fumée (smoked meat) at Schwartz's. Founded by a Jewish immigrant from Romania, this place has been serving this amazing delicacy since 1928. Imagine a great pastrami, only much better.

Vannak városok, ahol valahogy minden stimmel. Nem tudom megmondani, pontosan miért találom Montrealt ennyire kiemelkedőnek, de nagyon tetszett a történelme, a kultúrája, a konyhája, a rengeteg különböző ember és az a hangulat, amely még a nagyon hideg kanadai télben is átjött. Ami pedig a talán a legjobban tetszett: ha nem lennék fehér bőrű, keresztény és heteroszexuális, Montreal akkor is tárt karokkal fogadna.
Some cities just get it right: Montreal is one of them. I cannot put my finger exactly on the one thing that makes this city really stand out. It has a certain je ne sais quoi...:) I loved the history, the culture, the great cuisine, the mix of so many cultures all topped with a great atmosphere that is perceivable even in the midst of the very cold Canadian winter. And the thing I probably love the most: if I wasn't the white, Christian and heterosexual guy that I am, Montreal would still welcome me with open arms.