Sunday, October 8, 2017

10 látnivaló Róma környékén / 10 sights around Rome

Yalla
Róma árnyékáben nem könnyű érvényesülni. Amikor egy régió székhelye egyúttal a világ egyik leghíresebb városa, másfél órányi autóútra pedig ott figyel Toszkána, akkor nem csoda, hogy sokan Lazio hallatán csak a focicsapatra gondolnak, ami ráadásul szintén római. Pedig Lazio majdnem akkora, mint Szlovénia, közel hatmilliós lakossága van és tele, de tényleg tele van látnivalóval. Összeszedtem 10 helyet a kedvenceim közül, a római Termini állomáshoz legközelebb esőtől indulva. Mindössze két hely van 100 km-nél messzebb, úgyhogy bárhova el lehet jutni akár egynapos kirándulások során.

It's hard to get noticed in the shadow of Rome. When there's a region with one of the most famous cities in the whole world as its capital and with Tuscany a mere 1.5 hour drive away, it's no surprise many associate Lazio with no more than the soccer team of the same name, which is actually from Rome too. However, if you look beyond the city, there's a region almost as big as Slovenia with a population of nearly 6 million and an abundance of sights. I've collected 10 of my favorite places, ranked by their distance from Rome Termini station. With even the most distant place a mere 80 miles away, all are great for a day trip.

Lago di Albano - 24 km (15 mi)
Lazio legmélyebb tava egy ősi vulkán kráterében keletkezett. Már a rómaiak idejében is népszerű nyaralóhely volt, számos villa romjait tárták fel a tó körül. Az 1960-as római olimpia során pedig itt tartották az evezős számokat.
The deepest lake in Lazio was formed in the crater of an ancient volcano. Even in Roman times it was already a popular recreational area, attested to by the numerous ruins of villas found around the lake. During the 1960 Rome Olympics, rowing events were held here.
A tó feletti dombon áll Castel Gandolfo, a pápa nyári rezidenciájával. Itt írtam róla részletesebben.
The town of Castel Gandolfo, dominated by the summer residence of the pope, rises above the lake. I wrote about it here in more detail.

Villa Adriana (Tivoli) - 29 km (18 mi)
A villa elnevezés elég félrevezető, mert Hadrianus császár nyári palotája nagyobb területen fekszik, mint egész Pompeii. És van is itt minden: paloták, kertek, fürdők, mozaikok, szobrokkal szegélyezett tóparti sétány, szőkőkutak és sok más. Nem véletlenül kapott helyet az UNESCO Világörökség listáján.
Calling this place a villa is quite misleading as the summer palace of Emperor Hadrian is larger than entire Pompeii. And it really has everything: palaces, gardens, baths, mosaics, a lakeside promenade lined with statues, fountains and more. It's no wonder UNESCO has put it on the World Heritage list.
Lago di Nemi - 32 km (20 mi)
A Lago di Albano körüli vulkanikus eredetű vidék másik, kisebb krátertava a Lago di Nemi. A dombon Genzano di Roma látható a háttérben pedig a kéklő Tirrén-tenger lenne, ha ezen a borongós délutánon nem olvadt volna egybe a szürke égbolttal.
Tiny Lago di Nemi is another crater lake in the volcanic landscape around Lago di Albano. The town of Genzano di Roma rises on the hill, while the deep blue of the Tyrrhenian Sea would be visible in the background if it hadn't formed one big gray mass with the sky on this overcast afternoon.

Nemi faluját, amelyről a tó a nevét kapta, az itteni szamóca tette viszonylag ismertté Olaszországban. Ha az elhelyezkedés, a Ruspoli-palota köralakú tornyának köszönhetően egyedi városkép nem lenne elég, a mindenfelé árult szamócás süteményekért már mindenképpen érdemes erre kanyarodni.
The village of Nemi, which lent its name to the lake too, has become relatively well-known in Italy thanks to the local strawberries. If the location and the skyline made unique by the rounded tower of Palazzo Ruspoli wasn't enough, the delicious strawberry-themes sweets sold all over the place sure make a visit worthwhile.
Anguillara Sabazia - 38 km (23.6 mi)
Ismét egy vulkáni tónál járunk, ezúttal Rómától északra. A Lago di Bracciano viszont egyúttal Róma legfontosabb ivóvíz-tározója is, úgyhogy szigorúan védett. Sétálni ugyan lehet a partján, de a legtöbb vízisport tiltott és motorcsónakkal sem szabad a tavon közlekedni. Mindössze három település fekszik a tó partján, ezek közül talán Anguillara Sabazia fekvése a legszebb a tó fölé benyúló középkori óvárosának köszönhetően.
Another volcanic lake, this time to the north of Rome. Lago di Bracciano is also the major freshwater reservoir supplying Rome and is therefore strictly protected. A stroll along the lake is fine but motorboats and most watersports are banned. There are only three towns around the lake, with Anguillara Sabazia probably boasting the best location thanks to its medieval center built on a cape overlooking the water.
Caprarola  - 63 km (39 mi)
Az egységes színű és stílusú házak is látványosak, de ezen a képen pont az nem látszik, amiért elsősorban érdemes ide eljönni. Ahogy kinéztem ugyanis a városra, pont mögöttem volt az a gyönyörű reneszánsz palota, amely akár Rómában is megállta volna a helyét, de a területet egykoron birtokló Farnese család úgy döntött, hogy itt építteti fel.
The uniform color and design of the houses is spectacular in itself but this picture does not show the main reason to come here. Right behind me, as I was looking out over the town taking this shot, rises a beautiful renaissance palace that could rival some in Rome. Luckily the Farnese family, which ruled the area some 500 years ago, decided to pick this spot to have it built.
Szóval ez lenne az a palota, azaz a Palazzo Farnese. Kívülről is csak annyi jön át, hogy milyen aránytalanul nagy ez az épület egy ilyen kicsi városhoz képest. A fő attrakció azonban végigjárni az ötszintes palota gyönyörű freskókkal borított termeit, ahol sajnos nem volt szabad fotózni.
So this is it: the Palazzo Farnese. From the outside, the only thing that comes through is how disproportionately big this building is for such a small town. However, the great attraction is touring the halls and rooms of this five-storey palace, each adorned with beautiful frescoes. Unfortunately, photos were not allowed inside.
Bagnaia - 84 km (52 mi)
Közel 500 éves reneszánsz palota után egy hasonló korú kert néhány városkával odébb: ez a Villa Lante. Szökőkutak, márványszobrok, sövénylabirintusok, béke, nyugalom és szimmetria, mindez zsúfoltság és drága belépő nélkül.
After a renaissance palace with close to 500 years of history, a renaissance garden a couple of towns away: Villa Lante. Fountains, marble statues, hedge mazes, peace, tranquility and symmetry without the crowds or a hefty price tag.
Villa Lante


Tarquinia - 94 km (58.4 mi)
Ha a 10 helyből, amit ebben a bejegyzésben összeszedtem, csak egyet választhatnék, talán Tarquinia lenne az. A rómaiak előtt, tehát kb 2500 éve a környéken virágzó etruszk civilizáció egyik legfontosabb temetkezési helye található itt. Elsőre nem is világos, mit kell nézni, mert a nekropoliszba érkezve csak egy mező látszik, itt-ott apró építményekkel. Ezekben találhatók a lépcsősorok, amelyeken le lehet ereszkedni a síremlékekhez. Bementünk az egyikbe, szinte teljesen sötét volt, a lépcsősor alján üvegfal, oldalt pedig egyetlen kis villanykapcsoló. Felkapcsoltuk a kivilágítást és tényleg alig hittünk a szemünknek, amikor az etruszkok idejéből fennmaradt talán legpompásabb építmény, a Leopárdos síremlék (Tomba dei Leopardi) feltárult előttünk.
If I could pick only one of the 10 places I've collected in this post, I'd probably go with Tarquinia. It is one of the most important funerary places of the Etruscans, a civilization that thrived in this area before the Romans, roughly 2500 years ago. At first glance, the necropolis is just a field with a few small buildings scattered all around. These house the stairways that lead down to the tombs. We went down one in almost complete darkness. At the bottom of the stairs, there was a glass wall and a small switch on the side wall. We turned on the lights and could hardly believe our eyes as the Tomb of the Leopards, probably the most splendid building from the time of the Etruscans, was suddenly revealed to us.

Kb. 20 síremlék látogatható, természetesen végigjártunk mindegyiket. Egészen elképesztő élmény volt, kicsit úgy éreztük magunkat, mintha egy expedíció tagjai lennénk. Egyik sötét lépcsősor a másik után, a várakozás, hogy vajon mit látunk majd és ugyanaz a döbbenet, ahogy újabb és újabb síremlékekben kapcsoltuk fel a fényeket. Természetesen UNESCO Világörökség, nem is lehetne más.
About 20 tombs can be visited and we went to all of them. Tarquinia is truly an amazing experience, we felt like we were part of an expedition. The thrill of going down dark stairways, anticipating what we would see, then the same breathtaking moment as we switched on the lights in each tomb. Tarquinia is of course a World Heritage Site, what else could it be. :)

Tuscania - 94 km (58.4 mi)
A város szélén álló San Pietro templomért jöttünk erre. Nagyon ritka, hogy egy ekkora templom ne a városközpontban épüljön fel, hanem egy közeli dombon, egy komplexumot alkotva a várost védő erőddel. Tuscaniában viszont pont ez történt, az eredmény pedig nagyon különleges a templom mellett magasodó őrtornyokkal. Külön érdekes, ahogy a barnás kő uralmát megtöri a fehér márványból készült rózsaablak.
We came here to see the Church of Saint Peter (San Pietro) at the edge of town. It's quite rare to have such a big church built on a hill outside the town center, together with the defensive fortifications, but it's exactly what happened in Tuscania. The result, with the guard towers rising next to the church is quite spectacular, along with the white marble rose window that breaks the dominance of the brownish stones.
Civita di Bagnoregio - 110 km (68 mi)
Ha a név nem is olyan ismert, a látkép biztosan. Civita di Bagnoregio Olaszország egyik legkülönlegesebb faluja: egy 1695-ös földrengés ledöntötte a település nagy részét, azóta Civita időkapszulaként őrzi a középkori városképét. Mindössze annyi változott, hogy megépült a gyalogoshíd, a folyamatos erózió pedig lassanként felemészti a sziklát, amelyen Civita áll.
The name might not be well-known but the view is. Civita di Bagnoregio is one of the most extraordinary sights in Italy: ever since an earthquake destroyed much of the village in 1695, Civita has preserved its medieval look like a time capsule. The only change is that a pedestrian bridge has been built and continuous erosion is slowly eating away at the cliff Civita is built on.
Sperlonga - 130 km (80.7 mi)
Bár a régió még mindig Lazio, már jóval délebbre járunk, kb. félúton Róma és Nápoly között. Bár ezen a képen pont nem az látszik, Sperlonga óvárosa nagyrészt fehérre meszelt házakból, így egy tipikus mediterrán falu képét mutatja, teljesen más hangulatú, mint a Rómához közeli falvak és kisvárosok.
Though still in Lazio, we're now halfway between Rome and Naples. Though not really seen on this picture, the historic core of Sperlonga is mostly made up of whitewashed houses, lending it the look of a typical Mediterranean village. It feels very different from the towns and villages closer to Rome.
Akár észak, akár dél felé nézünk ki az óvárosból, gyönyörű tengerparti tájat lehet látni Sperlonga körül.
Whether looking out to the north or south, beautiful coastal scenery lies around Sperlonga.

Sunday, September 10, 2017

Vonattal Európa tetejére / Train to the top of Europe

Yalla
Mindössze 18 km, másfél óra, egy átszállás és kb. 50 000 forintos retúrjegy. Ezek a sarokkövei életem eddigi talán leglátványosabb vonatozásának. A helyszín Svájc, a részletekről meséljenek az alábbi képek.
A distance of 11 miles only, 1.5 hours, 1 transfer and a roundtrip price tag of around 190 CHF. These are the cornerstones of a railroad trip in Switzerland that is probably the most spectacular I've ever taken. Let the pictures tell the rest of the story.

Még fel sem szálltam a vonatra a berni-Alpok mélyén fekvő Grindelwald faluban, már 1034 méteren voltam, ami pont 20 méterrel több, mint Magyarország legmagasabb pontja. A természetesen percre pontosan induló kis sárga-zöld vonat alig hagyta el az állomást, már egészen hihetetlen tájon haladtunk.
Even before I boarded the train in the village of Grindelwald, deep in the Bernese Alps, I was already at an altitude of 3392 ft, which is 66ft above the highest point in Hungary. The little yellow-green train had hardly left the station (bang on time of course) when we were already surrounded by stunning scenery.
Az első szakasz 10 km hosszú és a 2061 m magasan lévő Kleine Scheidegg állomásig tart. Az időjárás hirhedten kiszámíthatatlan errefelé: az előző képet például áprilisban készítettem, akkor napsütésben indultam ugyan, de a Kleine Scheidegg már borult volt, bár pillanatokra azért előbukkantak hegycsúcsok. Aztán egy júliusi napon szintén napsütésből indulva akkora ködbe érkeztem, hogy az állomással szomszédos épületet is alig lehetett látni. A fenti kép a harmadik utam során készült, egy augusztusi napon, ezúttal már érdemes volt továbbmenni a Jungfrau felé vezető második szakaszra is.
The first section is around 6 miles long and goes to Kleine Scheidegg station (at 6762 ft). The weather is notoriously unpredictable here. When I took the previous photo in April, we set off in sunny weather but ended up with gloomy skies at Kleine Scheidegg. Another trip in July started sunny too but we arrived in such thick fog that the building adjacent to the station was hardly visible. Then a third trip in August finally allowed me to continue to the second section. 
Ilyen a Kleine Scheidegg állomás, amikor jön a köd. A piros-sárga vonatok mennek tovább a Jungfraujoch, azaz Európa legmagasabban fekvő vasútállomása felé.
This is what Kleine Scheidegg station looks like when fog is rolling in. The red-yellow trains go all the way to Jungfraujoch, the highest railroad station in Europe.
Bár annyira friss a levegő, hogy szinte harapni lehet, azért egy bratwurst tartalmasabb. :)
The air is so fresh that you can almost bite it, but a bratwurst is probably more substantial. :) 
Itt már tényleg haladunk Európa teteje felé, azaz a Jungfraujoch állomásra. Balra a Mönch (4107 m) látható.
This time we're really going all the way to Jungfraujoch. The Mönch (13 474 ft) rises on the left.

Nos, ezért jöttünk. A Kleine Scheideggtől induló 9 km hosszú szakaszon 1912 óta közlekedő Jungfraubahn 3454 méter magasságig visz, ennél magasabbra már csak Peruban és Tibetben lehet vonatozni.
So this is what we came for. The Jungfraubahn, operating the 5.5 mile route from Kleine Scheidegg since 1912, has its terminus at 11 332 ft. Only in Peru and Tibet do trains travel higher than this.

Svájcban vagyunk, úgyhogy nem csupán a vonat ablakából lehet nézelődni, a Jungfraujoch állomás körül is gyönyörűen ki vannak építve utak és kilátóhelyek.
This is Switzerland, so views don't just come looking out the train window. There's perfect infrastructure around Jungfraujoch station too.
Háromezer méter itt még kicsinek számít, de a Jungfrau csúcsa a maga 4158 méterével azért már kiemelkedik.
Anything under 10 000 ft looks like a small hill here. At 13 642 ft though, the summit of Jungfrau manages to stand out.
Induláskor Grindelwaldban 20°C volt, itt 1°C.
It was 68°F when we set off from Grindelwald. Up here, it was a crisp 34 °F.

Sokezres csúcsok és köztük az Aletsch-gleccer: az UNESCO az egész itteni tájat felvette a Világörökség-listára.
Towering peaks and the Aletsch glacier in between: the whole area has been declared a World Heritage Site by UNESCO.
A Jungfraubahn áthalad néhány alagúton is, de amikor nem, akkor tényleg elképesztő a kilátás. Itt éppen befigyel az Eiger a bal szélen, a Mönch és a Jungfrau pedig teljes pompájukban ragyognak. A csúcs felé a vonaton jobb oldalon ülve lehet ilyeneket látni, visszafelé a bal oldalon.
The railroad does pass through a couple of tunnels but when it's not inside one, the views are really stunning. Eiger is just at the left edge on this photo, while Mönch and Jungfrau are visible in all their splendor. To see all this, grab a seat on the right side on the way up to Jungfraujoch and go for the left side on the way back.
Ereszkedünk vissza Grindelwald felé. Végig gyönyörű a látvány, de ehhez tényleg jó idő kell, úgyhogy érdemes előre tervezni és figyelni az időjárást. A jungfrau.ch oldalon megtalálhatók a menetrendek, az aktuális és a várható időjárás, vannak webkamerák és jegyet is lehet venni. 50 000 HUF majdnem olyan meredek, mint az itteni hegyoldalak, de ez tényleg egy felejthetetlen út.
We're descending back to Grindelwald now. The scenery is stunning all the way but good weather is a must here, so it's best to do some advance planning. Jungfrau.ch has all the timetables along with weather info, webcams and an online ticket shop. While 190 CHF might be almost as steep as the mountains here, this is really an unforgettable trip.

Sunday, September 3, 2017

Aleppo in peacetime / Aleppó békeidőben

Yalla





I’ve had a couple of „near miss” travel moments in my life. As a child I saw the Berlin Wall and crossed at Checkpoint Charlie just a few months before the border was opened. I visited the World Trade Center weeks before 9/11. And as I watched footage of ever bigger destruction in the Syrian city of Aleppo over the past years, I immediately realized that the hours we spent wandering this beautiful place with my fiancée back in 2010 were yet again one such moment.
A minaret in Aleppo in the late afternoon light / Egy aleppói minaret a késő délutáni napfényben
Volt már részem néhány „nem sokon múlt” utazási élményben életem során. Gyerekként láttam a berlini falat és átkeltem a Checkpoint Charlie-nál pár hónappal a határ megnyitása előtt. Felmentem a World Trade Center tetejére mindössze néhány héttel a szeptember 11-i terrortámadást megelőzően. Amikor pedig az elmúlt évek során láttam az egyre borzasztóbb pusztítást bemutató képsorokat a szíriai Aleppóról, tudtam, hogy a párommal 2010-ben ott eltöltött két napunk is egy ilyen pillanat volt.

It’s easy to grow fond of Aleppo. Once an important trading center along the Silk Route, it survived raids, earthquakes and a long period of decline to eventually become a great Middle Eastern metropolis where things were looking really bright in the first decade of the 21st century: the World Heritage listed Old Town was beautifully restored, boutique hotels were being opened, the tourists started coming, the Muslim majority lived in peace with the Christian minority and the city was becoming a center of arts, culture and gastronomy. Much of this is now destroyed, so I would like to dedicate this post to the peaceful and immensely enjoyable Aleppo that I saw in 2010.
Something the Middle East needs badly / Amiből sokkal több kéne a Közel-Keleten
Aleppót nagyon könnyű megkedvelni. A város sokáig a Selyemút igen jelentős állomása volt, majd hadjáratokat, földrengéseket és egy hosszúra nyúlt hanyatlást túlélve egy klassz közel-keleti nagyváros lett, ahol a 21.század első évtizedében kifejezetten jól mentek a dolgok: a Világörökség részét képező Óvárost gyönyörűen helyrehozták, sorra nyíltak a butikhotelek, elkezdtek jönni a turisták, a muzulmán többség békében élt a keresztény kisebbséggel, a város pedig igazi művészeti, kulturális és gasztronómiai központ lett. Most, hogy ennek nagy részét lerombolták, szeretném megmutatni azt a békés és nagyszerű Aleppót, amelyet 2010-ben láttam.


It was late afternoon when we arrived in Aleppo from the colorful and multicultural Lebanon, where we were no longer surprised by anything after a few days. In a Syrian town however, we really did not expect on our first walk to be greeted by Armenian and Greek signs, church towers, girls with their hair uncovered and a huge Sheraton Hotel (the latter was particularly strange as there were otherwise no American brands present in Syria whatsoever). Even more surprising (and appealing) was the fact that the we heard the muezzin being followed by the sound of church bells, despite the 85% Muslim majority. News reports only show atrocities against Christian minorities, fueling prejudiced arguments that Muslims always mistreat religious minorities. Though I try not to base my opinion on what is coming from the media, I have to admit that Syria really wasn't the place where I expected to hear church bells. Neither did I expect to see a church as big and as beautifully illuminated as the Maronite Cathedral of Saint Elias seen on the photo below.

Késő délután értünk Aleppóba. Előtte a sokszínű és "multikulti" Libanonban pár nap után már semmin nem lepődtünk meg, itt azonban nem számítottunk rá, hogy első sétánk során örmény és görög feliratokkal, templomtornyokkal, kibontott hajú lányokkal és egy Sheraton Hotellel találkozunk (utóbbi főként azért volt furcsa, mert amerikai márkák egyébként egyáltalán nem voltak jelen Szíriában). Az pedig rögtön nagyon rokonszenvessé tette a várost, hogy hiába a 85%-os muzulmán többség, a müezzin után nem sokkal templomi harangok is szóltak. A híradásokba mindig csak az kerül be, ha egy muzulmán országban atrocitások érik a keresztényeket, ezzel jó alapot adva olyan előítéleteknek, hogy a muzulmánok mindig rosszul bánnak a vallási kisebbségekkel. Bár igyekszem nem a médiában elhangzottakra alapozni a véleményemet, azért Szíriában pont nem vártam, hogy harangok szóljanak. Ahogy azt sem, hogy olyan méretes és gyönyörűen kivilágított templomot lássak, mint például a maronita Szent Illés-katedrális az alábbi képen.
Saint Elias Cathedral / Szent Illés-katedrális
The Cathedral aside, the Christian quarter in the Old Town of Aleppo is not defined by large squares or spectacular buildings: our walk mainly took us through narrow alleys, surrounded by massive walls dating back hundreds of years. The wealthy merchants who formerly inhabited this area had their houses built around a central courtyard, with most decorations focused there. The facades that face the street are usually very modest in their appearance, so we kept looking for open gates and did get to peek into some of the courtyards. One of the most spectacular ones though was the courtyard of our hotel (Yasmeen d'Alep), with cozy illumination and a fountain gurgling in the center. The best boutique hotel of the city at the time, I wonder what has become of it...
Yasmeen d'Alep
Aleppó óvárosának keresztény negyedére mindazonáltal nem a nagy terek és látványos épületek a jellemzők: főként szűk sikátorokban, sok évszázados házfalak közt járkáltunk. A korábban elsősorban jómódú kereskedők által lakott városrészben a házakat ugyanis egy központi udvar köré emelték, és csak az udvarra néző részeket díszítették. Az utcáról látható homlokzatok általában rendkívül egyszerűek. Ezért aztán végig figyeltük a nyitva álló kapukat, pár udvarba sikerült is benéznünk, az egyik leglátványosabb azonban egyértelműen a szállodánk (Yasmeen d'Alep) udvara volt, hangulatvilágítással és középen csobogó szökőkuttal. A Yasmeen d'Alep akkor a legjobb butikhotel volt a városban. Vajon mi lehet most ott...
Yasmeen d'Alep

Aleppo was still waking up when we set off the next morning. The following four pictures show typical street scenes from the Old Town:
Még ébredezett a város, amikor másnap reggel elindultunk sétálni. Az alábbi négy képen tipikus óvárosi utcákat és hangulatokat igyekeztem elkapni:

Aleppo

Aleppo

Aleppo

Aleppo

Emerging from the narrow streets, we suddenly found the Ancient Citadel towering above us. Most of what we see today is the result of a massive reconstruction that took place about five centuries ago, but the Citadel itself was first built by the Ancient Greeks, making it one of the oldest castles in the whole world.
Aleppo: Citadel / Citadella
Az Óváros szűk utcáiból kiérve hirtelen a Citadella masszív épületegyüttese tornyosult fölénk. Csak ami elsőre látszik is már legalább ötszáz éves, de a Citadella eredeti építői még az ókori görögök voltak, így tehát Aleppó az egész világ egyik legősibb várkastélyát tudhatja magáénak.
Aleppo: Citadel / Citadella

People around the world react very differently to having their photo taken. I've mostly found that Europeans don't care, Peruvians are often willing to grant permission for money only and Western Africans become outright hostile. Syrians, on the other hand, were always very enthusiastic to be on camera.
Az emberek nagyon másképp reagálnak arra, ha fénykép készül róluk. Az európaiakat általában nem érdekli, Peruban sokszor csak pénzért engedik, Nyugat-Afrikában pedig kimondottan ellenségesek lesznek. A szíriaiak viszont mindig örömmel fogadták, ha megkérdeztem, hogy fotózhatom-e őket.
View from the Citadel: /  Kilátás a Citadellából


Having descended from the hill that houses the Citadel, we headed to the Souq-al-Medina, the mindless destruction of which prompted me to write this post in the first place. Even without wars, old and traditional markets of the Middle East and Northern Africa are thin on the ground these days: the ones in Cairo and Istanbul are now rather tidy, organized and touristy. Those in the rich Gulf states have almost completely been replaced by shopping malls. The Moroccan souqs are still great, but those in Aleppo were simply amazing: the closest one can get to the world of Oriental fairytales. Now it's covered in smoke and dust, but we could still smell the air thick with the aroma of the famous local green olive soaps plus hundreds of different spices.

Leereszkedve a Citadellának otthont adó dombról, bevetettük magunkat a Souq-al-Medina bazárba, amelynek értelmetlen pusztulása miatt kezdtem hozzá ennek a bejegyzésnek a megírásához. Ma már háborúk sem kellenek ahhoz, hogy Észak-Afrika és a Közel-Kelet igazán régi és hagyományos piacaiból egyre kevesebb legyen: a híres kairói és isztambuli szukok ma már szinte túl tiszták, rendezettek és turistásak. A Perzsa-öböl gazdag államaiban pedig legtöbbjük helyén már bevásárlóközpontok állnak. A marokkói szukok még ma is elég klasszak, de Aleppóé semmihez nem volt fogható: azt hiszem, itt lehetett a legjobban átélni a keleti mesék alapján elképzelt világot. Ma minden bizonnyal a kőpor és a füst járja át a levegőt, mi viszont még a híres helyi zöldolivás szappanok és a rengeteg fűszer illatát érezhettük.

2012:
Photo source / Kép forrása: Will Wintercross for the Telegraph

2010:


While the famed Umayyad Mosque that is one of the greatest attractions of Syria and the fourth holiest site of Islam is in Damascus, there is also an Umayyad Mosque in Aleppo, not far from the Souq-al-Medina. It is slightly smaller, newer and somewhat less ornate, but still very spectacular. Built on the site of the ancient Greek agora, its minaret dated from 1095 AD and the rest of the mosque is not much younger either.
Back in 2010, even non-Muslims were welcome to visit anytime. Then Shia Muslim government forces started fighting Sunni Muslim rebels within the walls, destroying the beautiful minaret and seriously damaging a place that should be holy to both.

Bár a Szíria egyik fő attrakciójának és az iszlám negyedik legszentebb helyének számító Omajjád-mecset Damaszkuszban van, az ősi bazártól nem messze Aleppónak is van egy Omajjád-mecsete. Kicsit kisebb, újabb és kissé kevésbé díszes, de szintén nagyon látványos mecset, amelyet az egykori görög agóra helyén emeltek és amelynek minaretje Kr.u. 1095 óta állt (az épület többi része sem sokkal újabb).
2010-es látogatásunkkor a nem muzulmán vallásúak is bármikor bejöhettek. Aztán síita muzulmán kormányerők és szunnita muzulmán lázadók csaptak össze a falak közt, amelynek az lett az eredménye, hogy elpusztították a gyönyörű minaretet és súlyos károkat okoztak egy olyan helynek, amely elvileg mindkét oldal számára szent.

2012:
Photo / fotó: REUTERS

2010:
Aleppo's Umayyad Mosque just before the war / Az Omajjád-mecset kicsivel a háború előtt

After two days in Aleppo, I was sure this city was destined to become "the next big thing" of the Middle East. The situation doesn't look good now, but I am still optimistic: Beirut, Berlin, Budapest or Sarajevo were all ravaged by war and each of them has become or is on the way to becoming a great metropolis.
Why would Aleppo not make it...?
   

Két nap után meg voltam győződve róla, hogy rövidesen Aleppó lesz a Közel-Kelet nagy dobása. Ma nem állnak jól a dolgok, de én továbbra is optimista vagyok: Bejrút, Berlin, Budapest vagy éppen Szarajevó mind komoly pusztítást éltek át, mára mégis mindegyikük élénk és látványos nagyvárossá nőtte/növi ki magát. Aleppónak miért ne sikerülne...?


Saturday, August 26, 2017

6 hours in NYC / 6 óra New Yorkban

Yalla
When the only way I could score reasonably priced tickets from Puerto Rico back to Budapest was with a roughly 11-hour layover at JFK, I immediately started considering a quick trip to Manhattan. My fiancée had never been there before while I'd been in love with the city ever since I first set foot there many years before. After setting time aside for passport and customs control, depositing and collecting our hand luggage, security checks, transport to/from the city and a little extra time for any unforeseen event, I concluded that we still should have about 6 hours in Manhattan. However, is it worth all the planning, the rush and the money to spend such a short period of time in NYC?
Amikor csak úgy sikerült elfogadható áron jegyet találnom Puerto Rico-ból vissza Budapestre, hogy kb 11 órás átszállási időnk volt a New York-i JFK reptéren, rögtön elkezdtem fontolgatni egy manhattani villámlátogatást. A párom akkor még nem járt New Yorkban, én pedig azonnal beleszerettem a városba, amikor évekkel korábban először eljutottam oda. Miután számoltam időt útlevél- és vámellenőrzésre, a kézipoggyászunk elhelyezésére és felvételére, utazásra a városba és vissza a reptérre, plusz esetleges váratlan eseményekre, az jött ki, hogy még mindig lenne 6 óránk, amit Manhattanben tölthetnénk. A kérdés az, hogy megéri-e a tervezgetést, a sietséget és a pénzt, hogy mindössze ennyi időnk legyen New Yorkban?
This is my answer to the question above. If this view had been the only thing we see in NYC, it would already have been more than worth it. However, this was just the icing on the cake after a great afternoon in Manhattan. I took this photo at the Top of the Rock, but more about that later.
Ez a válaszom a fenti kérdésre. Ha ez lett volna az egyetlen dolog, amit New Yorkban látunk, már akkor is bőven megérte volna, de ez csak a koronát tette fel a Manhattanben töltött délutánunkra. A képet a Top of the Rock kilátóból csináltam, de a részletekről majd később.

We took the NYC Airporter bus to/from JFK. I was already excited seeing "New York" on the license plate and "Manhattan" written on the bus, but I still had no idea how good a decision it was not to stay at the airport.
A reptér és a város között a NYC Airporter busszal közlekedtünk. Én már akkor izgatott voltam, amikor megláttam a busz rendszámtábláját és a "Manhattan"feliratot, de azt még nem tudtam, mennyire jó döntést hoztam azzal, hogy nem maradtunk a reptéren. 

Arriving in Manhattan is something that never gets old. As the airport bus dropped us off at 42nd St, we were immediately surrounded by so many iconic buildings. As Grand Central Terminal was also steps away, we started by taking a look at the beautiful main concourse.
Manhattanbe megérkezni olyan élmény, amit szerintem sosem lehet megunni. Amikor leszálltunk a reptéri buszról a 42. utcánál, rögtön számos ikonikus épület közt jártunk. Mivel a híres Grand Central állomás csak pár lépésre volt, elsőként benéztünk a gyönyörű nagycsarnokba.

It was a gorgeous, sunny spring day, so we started walking down 5th Ave. We soon passed by the Empire State Building.
Ragyogó napfényes tavaszi napunk volt, úgyhogy gyalog indultunk dél felé az Ötödik sugárúton. Rövidesen az Empire State Building mellett haladtunk el. 
A concrete jungle it may be, New York still has a lot pretty parks. Though we were pressed for time, we couldn't resist sitting down for a while to enjoy the stunningly beautiful weather in Madison Square Park.
Még ha összességében egy betondzsungel is New York, tele van helyes parkokkal. Bár időnk tényleg nem volt sok, a Madison Square Parkban mi is leültünk kicsit napozni.
Just like those in London, the squirrels of New York have gotten used to people and are easy to photograph.
Londonhoz hasonlóan a New York-i mókusok is megszokták már az emberek közelségét, úgyhogy könnyű őket fotózni.

As lovers of everything Italian, we had to take a detour to Little Italy. Though it's been shrinking in size and is slowly being engulfed by the adjacent Chinatown, Mulberry St is still packed with Italian restaurants, shops and cafés. Back in 2001 I spent a leisurely morning at Caffé Roma writing postcards. Now we just stopped for cannoli at a street stall nearby.
Mindketten imádjuk az olaszokat, úgyhogy muszáj volt kitérőt tennünk Little Italy felé. Bár az egykor kiterjedt olasz negyedet lassan bekebelezi a szomszédos Chinatown, a Mulberry St még mindig tele van olasz éttermekkel, kávézókkal és üzletekkel. Még 2001-ben a Caffé Roma egyik asztalánál írogattam képeslapokat az otthoniaknak, ezúttal viszont csak egy utcai árusnál álltunk meg, hogy vegyünk két cannolo-t.

A walk across Brooklyn Bridge was out of the question during such a brief visit but it was nevertheless nice to take a quick look.
Az nyilván nem fért bele, hogy átsétáljunk a Brooklyn-hídon, de azért jó volt egy pillantást vetni rá.
We even saw cherry blossoms in City Hall Park.
A városháza melletti parkban még cseresznyevirágzást is láttunk.


Most of the trees were still bare though, which gave us an unobstructed view of the Woolworth Building. At 792 ft, it was the tallest building in the world when completed in 1912. Now the Burj Khalifa in Dubai is almost three times taller, but this skyscraper is beautiful and impressive nevertheless.
A legtöbb fa azért még kopár volt, így viszont a Woolworth Building is nagyon jól látszott. 241 méterével a világ legmagasabb épülete volt, amikor 1912-ben átadták. Ma a dubaji Burj Khalifa majdnem háromszor ekkora, de a Woolworth szépségéből ez semmit nem von le.
The first time I stood on the corner of Church St and Fulton St, the twin towers of the World Trade Center towered above me. Now the new WTC 1 (aka Freedom Tower) was nearing completion.
Amikor először jártam a Church St és a Fulton St sarkán, még álltak a World Trade Center ikertornyai. Most pedig már szinte kész volt az új WTC 1, azaz a Freedom Tower.  
World famous streets meet just a few blocks away.
Néhány háztömbnyire világhírű utak találkoznak.
The famous facade of the NYSE is actually not on Wall St, though I was standing there taking this shot.
A New York-i tőzsde híres homlokzata igazából nem is a Wall Street-en van, de a fotó még onnan készült.
We soon reached the southern tip of Manhattan at Battery Park.
Hamarosan elértünk a Battery Parkba, Manhattan déli csücskére.
We took a little rest here, soaking up the afternoon sun and looking out to the Statue of Liberty.
Itt kicsit leültünk napozni, kilátással a Szabadság-szoborra.


I wanted something really spectacular top off our visit, so I had booked tickets to the Top of the Rock, chose a timeslot close to sunset and hoped the weather would be good. While the lookout on the 86th floor of the Empire State Building is the really famous one, it's the Empire State itself that you can't see there. This view, however, is just perfect.
Szerettem volna valami nagyon látványossal zárni a látogatásunkat, úgyhogy foglaltam jegyet a Top of the Rock kilátóba, kiválasztottam egy naplemente előtti időpontot és reméltem, hogy szép idő lesz. Bár az Empire State Building 86. emeletén lévő kilátó az igazán híres, onnan pont maga az Empire State nem látszik. Ez a kilátás viszont tökéletes.  
Looking north to Central Park and the Upper West Side bathed in golden light.
Észak felé a Central Park és az Upper West Side a késő délutáni napfényben.

We waited for the evening lights to come on (that's the picture at the beginning of this post), then rushed by Times Square to Port Authority Bus Terminal to catch our bus back to JFK. Of course it was just a quick and superficial visit to New York but I wouldn't hesitate a second to do it again.
Megvártuk, hogy felkapcsolják a fényeket (ezt mutattam meg az első fényképen a bejegyzés elején), aztán elsiettünk a Times Square-n át a Port Authority buszállomásig, hogy elérjük a JFK felé induló reptéri buszt. Igen, ez tényleg egy gyors és felületes látogatás volt csak New Yorkban, de nem kérdés, hogy bármikor megcsinálnám újra.