Saturday, November 18, 2017

XI'AN: Kína ősi fővárosa / China's ancient capital

Yalla

A főpályaudvarról kilépve azonnal a többszáz éves városfal árnyékában álltam, de ebben a városban ennél szinte csak régebbi történelmi emlékek vannak. Xi'an ugyanis Kína egyik legősibb helye: már 2000 éve birodalmi főváros volt, fénykorát pedig kb. ezer évvel ezelőtt élte, amikor is a világ legnagyobb városa volt, egyben a Selyemút kiindulópontja.
The centuries-old city wall greeted me right as I stepped out of the main railroad station, yet it was still one of the youngest historical monuments. Xi'an is truly steeped in history: it was already a capital 2000 years ago and its heyday came about a millennium ago when it was the largest city in the world and the starting point of the Silk Route.
A mai Xi'an pedig egy közel hatmilliós nagyváros, ami elsőre nem is igazán látványos. Régi épületek alig láthatók, a modern város pedig Peking és Shanghai után egy isten háta mögötti porfészeknek tűnik. A sűrű szmog azért emlékeztet rá, hogy mégiscsak nagyvárosban vagyunk.Today Xi'an is a metropolis of almost 6 million people and it not particularly attractive at first glance. Old buildings are few and far between, while the modern city feels like a forgotten backwater compared to Beijing or Shanghai. Of course, the thick smog is a reminder that we're in a big city after all.
Aztán az ember elkezdi alaposabban megnézni a városfalat és rögtön rájön, hogy nem akármilyen helyre jött. A fontosabb kínai városok falait a Ming-dinasztia uralma során átépítették és megerősítették, de nagyon kevés olyan hely van, ahol ezek ma is sértetlenül állnak. Xi'an viszont ilyen, úgyhogy akár körbe is lehet sétálni a belvárost a 12 méteres fal tetején, összesen 14 km hosszan, középkori őrtornyok mellett haladva.
Once we take a closer look at the city walls, it's not hard to realize we're in a special place. Major Chinese cities had their walls rebuilt and reinforced under the Ming-dynasty but there are very few places that still have them. Luckily, Xi'an still boasts intact city walls, so it's possible to walk a total of 14 km around the center on the top of the walls at a height of 12 meters, passing by medieval watchtowers.
A kivilágított városfal
Illuminated city walls

A 13. századi harangtorony, pontosan a város közepén
The 13th century bell tower, right in the center of the city.
A kínai városokban az ősi harangtornyok és a dobtornyok mindig párban vannak, ez itt sincs másképp. A harangokkal a nap kezdetét jelezték, a dobokat pedig naplemente után szólaltatták meg.
Bell towers always come with Drum Towers in Chinese cities and this is the case in Xi'an too. Bells were used in ancient times to mark the start of the day, while drums heralded nightfall. 
A Vadludak Nagy Pagodája az egyik legkülönlegesebb épülete a városnak: kevés helyen láthatók ma már téglából épült, négyzet alapú pagodák, ez a stílus ugyanis még a Tang-dinasztia alatt, elsősorban a 7-8. században volt népszerű. Ilyen régről azért nem sok épület maradt fenn, ez a pagoda viszont Kr.u. 652 óta itt áll!
The Great Wild Goose Pagoda is one of the most special buildings of Xi'an: few places have square-shaped pagodas built of brick as this style was popular under the Tang Dynasty, mostly in the 7th and 8th centuries. Not many buildings have survived for this long, but this pagoda has been standing here since 652 AD!


Sokezer évnyi történelem mellett nem meglepő. hogy Xi'an-ban van Kína egyik legnagyobb és leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező múzeuma. A Shaanxi Történeti Múzeumba naponta csak 4000 embert engednek be, őket viszont ingyen. Rengeteg a látnivaló, a kedvencem talán ez az achátból készült, ökörfejjel díszített ivócsésze a Tang-dinasztia idejéből.
With so much history all around, it's no surprise Xi'an is home to one of the biggest museums in China boasting a very rich collection. 4000 people are allowed in each day free of charge and there's a vast number of sights inside. This agate cup decorated with an ox's head is probably my favorite. 

Az ország nyugati végén lévő, ujgurok lakta vidékek kivételével egyáltalán nem jellemző, hogy egy kínai városban muzulmán közösség legyen. Xi'an-ban valószínűleg a Selyemútnak köszönhetően élnek muzulmánok, akik az egyik legérdekesebb mecsetet emelték itt, amit valaha láttam. Először azt hittem, tévedésből buddhista templomba mentem be, de aztán a diszkréten elhelyezett arab feliratokból és egy pagodának álcázott minaretből látni lehetett, hogy ez a látszólag tipikusan Ming-kori komplexum valójában számos iszlám elemet is hordoz.
Apart from the areas in the extreme west inhabited by Uygurs, Chinese cities usually don't have Muslim communities. Xi'an is an exception, it is probably the Silk Road that brought Muslims to the city. Here they erected one of the most interesting mosques I've seen. I first thought I accidentally entered a Buddhist temple but the discretely placed Arabic scripts and a minaret masquerading as a pagoda showed me how Islamic elements are part of what at first glance looks like a typical Ming-era complex.
A nagymecset és a dobtorony közti néhány utca - az ún. Muzulmán-negyed - a város leghangulatosabb része.
The streets around the Great Mosque and the Drum Tower, known as the Muslim Quarter, are home to the most atmospheric part of the city.

A Muzulmán-negyed tele van utcai kajáldákkal. Kínához képest meglepően ritka a rizs, inkább tésztaételeket csinálnak.
Street food is everywhere in the Muslim Quarter. Rice is surprisingly rare here, noodles are much more common.
Aki még nem hallott Xi'an-ról, annak is egész biztosan ismerős az első kínai császár Agyaghadserege. Bizony, az is itt van.
Even those who haven't heard of Xi'an are surely familiar with the Terracotta Army of the first Chinese emperor. Yes, it's also here.

Az első agyagfigurára helyi földművesek bukkantak 1974-ben, azóta a régészek nagyjából 8000 katonát és 500 lovat tártak fel, amelyek fölé hatalmas csarnokokat emeltek. Agyaghadsereg, egy hiánytalanul fennmaradt középkori városfal, ősi pagodák, egy szuper múzeum, a Muzulmán-negyed és még sok más: Xi'an-t tényleg érdemes látni.
Local farmers stumbled upon the first clay figures in 1974. Since then, around 8000 soldiers and 500 horses have been excavated and are now housed in massive halls. The Terracotta Army, intact medieval city walls, ancient pagodas, a superb museum, the Muslim Quarter and more: Xi'an really deserves to be seen.

Friday, November 10, 2017

Belgrád nem gáz / Belgrade doesn't suck

Yalla
Néhány nagyvárosnak sokkal rosszabb a híre, mint amit megérdemelne. Amikor Dakarba, Colombóba, Yangonba, Beirútba vagy mondjuk Phnom Penhbe készültem, többen mondták, hogy nem vagyok normális. Valószínűleg ezt gondolták akkor is, amikor közöltem, hogy Belgrádra is nagyon kíváncsi vagyok.
Azóta már háromszor jártam Belgrádban, amelynek újabban a híresen élénk éjszakai élete miatt már javult a megítélése, de azért továbbra sem gondolnak rá sokan úticélként. Mivel nem vagyok igazán egy partiarc, az éjszakai életről nem tudok érdemben nyilatkozni. Viszont, ahogy a címben már utaltam rá, nekem bejött a város.
Az 1999-es bombázás nyomai
Traces of a bombing in 1999
Many cities don't get the credit they deserve. When I was preparing for my trips to places like Dakar, Colombo, Yangon, Beirut or Phnom Penh, many said I was out of my mind. They probably thought the same when I said I was interested in Belgrade too.
I've made it there three times now and I see that Belgrade is now firmly on some travelers' radars for its nightlife, but it's still far from having a reputation as a place to visit. Not being much of a party animal I can't really comment on the nightlife, but I can safely say I did enjoy this city.

Belgrád valóban tele van lerobbant házakkal és szocreál förmedvények is szép számban vannak. Még egy-két lebombázott épületet is lehet látni. Viszont ahhoz képest, hogy nem nagyon van olyan európai város, amely Belgrádnál (Nándorfehérvárnál) több ostromot élt át, igenis vannak látnivalók. Kezdésnek pont a Kalemegdan-erőd, ahol Hunyadi János megfutamította a török hadsereget 1456-ban.
Belgrade does have its fair share of drab socialist houses and dilapidated or bombed buildings. However, considering that this city has probably seen more wars than any other European city, there still are sights worth visiting. Among them the fortress of Kalemegdan, the scene of the famous battle of 1456 in which the vast Turkish army suffered a humiliating defeat at the hands of the Hungarians led by John Hunyadi.
Kalemegdan
Kalemegdan


A Kalemegdan-erődöt egy csöndes és árnyas park veszi körül, ahol kifejezetten jó pihenni egyet.
Kalemegdan Fortress is surrounded by a quaint and sprawling park, a great place to chill.
A Kalemegdan-erődön kívül Belgrád tényleg nem a konkrét történelmi látnivalók vagy a gyönyörű építészet miatt érdekes. Ennek ellenére időnként egész látványos helyekre is rá lehet bukkanni, például Ljubice hercegnő rezidenciájára.
Apart from Kalemegdan, Belgrade is really not that big on specific historical sights or beautiful buildings. Yet every now and then it is possible to come across quite photogenic places, such as the Palace of Princess Ljubice.


A Kneza Miloša út mellett, többemeletes modern kockaházak közt rejtőző Mennybemenetel-templom is nagyon helyes.
The Church of the Ascension, hidden among concrete blocks next to Kneza Miloša, is really nice too.
Belgrádot összességében az tette számomra vonzóvá, hogy egyáltalán nem egy nyomasztó város, hanem egy élénk, dinamikus helynek tűnt. Sőt, a háttérben emelkedő templom végül bebizonyította, azért Belgrádnak is van nem akármilyen látnivalója.
What appealed to me overall was that Belgrade is far from being a drab mess. Instead, a lively and dynamic atmosphere prevailed in the city. And the church looming in the background later turned out to be the proof that Belgrade does have great attractions.

Belgrád egyértelműen leginkább lenyűgöző épülete a Szent Száva-templom. Hiába született döntés már a 19.század végén az építkezésről, végül majdnem 100 év kellett, hogy tényleg álljon a világ ma legnagyobb ortodox temploma.
St Sava Cathedral is definitely the most impressive building in Belgrade. Construction was to start around the end of the 19th century, but it eventually took almost a hundred years to actually erect this beautiful building, which today stands proudly as the largest orthodox church in the world.

Ha a "turistás" kifejezés egyáltalán értelmezhető Belgrádban, akkor azt a Skadarlija utcára lehet mondani, de jó értelemben. A városközpont toronyházai közt ez a kis macskaköves utca egy régi kis balkáni falura emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy mindkét oldalán sorakoznak a hangulatos éttermek. Amint kicsit melegebb van, kipakolják a székeket is, nyáron pedig egész este rezesbandák játszanak, amelyek mintha most léptek volna ki a Macskajajból. A helyek nem lehúzósak, kevés pénzért nem kevés finom szerb ételt lehet itt kipróbálni. Nem érdemes kihagyni!
If the word "touristy" can be applied anywhere in Belgrade, it must be Skadarlija but with a positive tone. This little cobblestone street runs in the center but feels like it's worlds apart from the big city. It's like being i in a little village somewhere in the Balkans, with the notable exception that the whole street is lined with restaurants. As soon as the weather gets warmer, out go the chairs and summer evenings even see brass brands playing that seem straight out of the movie Black Cat White Cat (by Emir Kusturica). Great Serbian fare at reasonable prices: don't miss this place.
Skadarlija
Skadarlija


Szóval igen, kevés a szó szoros értelmében szép épület, de Belgrád is fejlődik, idén az egyik első enyhébb márciusi napon már hétköznap este is azt láttuk, hogy tele van a belváros élettel, ráadásul sorra nyílnak egyre jobb helyek. Ilyen például a tetőteraszos Caruso, ahonnan egy sör mellett nézve az esti fényeket hamar meg lehet kedvelni a várost.
Yes, truly beautiful buildings are thin on the ground. However, Belgrade is developing nicely too, we already found the downtown full of life on one of the first milder weekdays this March and ever better places are opening. One of them is Caruso that comes with a rooftop terrace: sitting here with a beer watching the city lights can make one fond of Belgrade quite quickly. 

Sunday, October 29, 2017

Villámlátogatás Afrikában / A whirlwind tour to Africa

Yalla
Idén márciusban a szárazföldi Európa legdélebbi pontján, a dél-Spanyolországi Tarifában nézegettük a felkorbácsolt hullámokat egy viharos délutánon. Egész Andalúziában éreztük Afrika és az arab világ közelségét, de itt tényleg csak arra tudtam gondolni, hogy mindössze 14 kilométerre mennyire más világ fekszik és milyen jó lenne egy kicsit átnézni oda is.
We were watching the crashing waves on a stormy day this March in the Spanish town of Tarifa, the southernmost point of the European continent. We felt close to Africa and the Arab world throughout our Andalusian trip, but here all I could think about was how different the world is a mere 9 miles away and how great it would be to hop over there for a little while.
Másnap reggel már egy komp fedélzetéről néztük, ahogy Gibraltár sziklája - és vele Európa - egyre távolodik.
The next morning found us aboard a ferry, watching the Rock of Gibraltar - and with it Europe too - slowly fade out of sight.
A komp Ceuta városába érkezett, amely spanyol fennhatóság alatt áll, így a marokkói határ felé buszozva abban a geopolitikai furcsaságban találtuk magunkat, hogy földrajzilag ugyan már Afrikában voltunk, de továbbra is az Európai Unión belül jártunk.
The ferry arrived in Ceuta, a town under Spanish rule. As a result, we found ourselves in a geopolitical oddity as we were riding the bus to the Moroccan border: we were already in Africa geographically, yet still inside the European Union.

Fnideq az első település a marokkói oldalon. Bár spanyolok alapították Castillejos néven, a négyszögletes minaretnek köszönhetően a látkép mégis tipikusan észak-afrikai.
Fnideq is the first settlement on the Moroccan side. Though it was founded by Spaniards as Castillejos, the square-shaped minaret rendered the townscape distinctly North African.  

Marokkó legújabb, 2008-ban átadott autópálya pont Fnideq és Tetouan között épült meg, úgyhogy kényelmes úton haladhattunk Tetouan 16. századi óvárosa felé.
We had a comfortable ride to the 16th century medina of Tetouan on the newest highway in Morocco, inaugurated in 2008. 

Tetouan Világörökség-listás óvárosába hét városkapu vezet, ezek egyike a Bab-al-Okla.
Bab-al-Okla, one of the seven city gates leading to the World Heritage-listed medina of Tetouan. 

Tizenhat éves koromban az első Európán kívüli utam is Marokkóba vezetett. Már akkor teljesen beszippantott az arab óvárosok semmihez sem hasonlítható hangulata a rengeteg színnel, a beazonosíthatatlan szagok és a fűszerek illatának fura elegyével, a hangos és kaotikus piacokkal, a müezzin sikátorokat betöltő hangjával. Azóta eltelt ugyan kb. 20 év, de mindössze annyi változott, hogy néhány árus nyomkodja a telefonját.
At 16, my first trip outside Europe also took me to Morocco. I was immediately drawn in by the incomparable atmosphere of Arabic medinas with all the colors, the strange mix of unidentifiable smells and the fragrance of spices, the loud and chaotic markets and the sound of the muezzin filling the alleyways. About 20 years later, the only change is that some vendors are now tapping away at their cell phones.

Tetouan zsidónegyede: a mai politikai helyzetben furcsának tűnik, de amikor a spanyolok 1492-ben visszafoglalták Andalúziát az araboktól, az ott élő zsidó közösség a keresztény uralom elől az akkoriban jóval toleránsabb iszlám uralmat választva Marokkóba menekült. Mára nagyon kevés zsidó maradt Tetouanban, de ez az utca a mai napig Al-Quds, azaz Jeruzsálem nevét viseli.
The Jewish quarter of Tetouan: strange as it may sound today, the Jewish community of Spain fled Christian rule when the Spanish re-conquered Andalusia from the Arabs in 1492 and chose to live in Morocco under Islamic rule instead, which was much more tolerant at the time. There are very few Jews left in Tetouan today but this street still bears the name Al-Quds, which is Arabic for Jerusalem.

Nem vagyok híve a szervezett túráknak, de ezt a kirándulást így egyszerűbb volt megvalósítani. Így viszont kötelezően része volt a programnak egy szőnyegbolt is, de legalább láthattuk egy gazdag kereskedő többszáz éves házának belsejét, amit különben biztosan nem találunk meg.
I'm not a fan of organized tours but this trip was much easier to arrange this way. An "obligatory" part of every tour is a visit to a carpet shop but at least we got to see the interior of a rich merchant's house, built hundreds of years ago, which we otherwise surely wouldn't have found.

Tetouani utcakép
Street scene from Tetouan
Ebéd után Tangier-ba utaztunk át. Tiszta és rendezett utakon át vezetett az út a belváros felé, ami nagyon meglepő volt, mert korábban a városról szinte csak csempészettel, drogokkal, kémekkel és a kétes éjszakai életével összefüggésben hallottam.
We headed to Tangier after lunch. We drove through clean and tidy roads en route to the downtown, which was quite surprising given that earlier I had only heard about the city in connection with smuggling, drugs, spies and its sleazy nightlife.

A Bab Al-Fahs kapun át léptünk be az óvárosba...
We entered the medina through the Bab Al-Fahs gate...

...de utána a Rue d'Italie gyarmati házai közt haladva inkább Franciaországban éreztük magunkat.
...but we then felt a bit like we're in France as we walked past the colonial houses lining Rue d'Italie.

Azért találtunk régiesebb utcákat is, amelyek elengedhetetlen szereplői a nézelődő férfiak, akiknek láthatóan semmi dolguk.
We found some more traditional streets too, an indispensable part of which are loitering men with seemingly nothing to do.

Tangier kikötői mecsete, háttérben a Gibraltári-szoros
The port mosque of Tangier with the Strait of Gibraltar in the background

Az utóbbi években rengeteg fejlesztés történt Tangier-ban, köztük megtisztították a városi strandokat és díszköves, pálmákkal szegélyezett tengerparti sétányt alakítottak ki.
Tangier has seen massive development in recent years, including the cleaning up of city beaches and the construction of a wide seaside promenade lined with palm trees.

Tangier után már vissza kellett indulnunk Ceutába. Az út végig látványos volt: először a tengerparton, később a Rif-hegység északi tájain át vezetett.
After Tangier we had to get back to Ceuta. The scenery was spectacular all the way as we first rode along the coast and then ascended to the northern part of the Rif Mountains.

A távolban egy darabnyi Európa, de még Afrikában. A képen ugyan nem látható, de Ceuta-t masszív kerítés és szigorúan őrzött határsáv veszi körbe. A város általában akkor szerepel a hírekben, ha ezen átmászva bevándorlók bejutnak az EU területére. Tudom, hogy a migráció finoman szólva is érzékeny téma mostanában, de azért elgondolkodtató, hogy sokan az életüket kockáztatják, hogy kerítést mászva vagy tengeren átkelve eljussanak az EU-ba, mi pedig részei vagyunk és bárhonnan érkezve egy személyi felmutatásával visszatérhetünk ide. Vajon értékeljük eléggé?
A little piece of Europe in the background, still on African soil. Though not visible on the picture, Ceuta is surrounded by a massive fence and a strictly guarded border strip. If the city appears on the news, it's usually because migrants have managed to climb through and thus make it to the EU. I know migration is a hot potato but it's worth thinking about how many people risk their lives to reach the EU, whether by climbing a fence or crossing by sea. At the same time, we are part of this community and can return here from anywhere just by showing an ID. Do we appreciate this enough?

Késő délután Ceuta tengerparti sétánya mentén, háttérben a városfal és a Nagyboldogasszony-székesegyház (Catedral de la Asunción). Innen kb. 45 perc alatt visszahajóztunk Algeciras-ba, rövidesen pedig andalúz száraz sherry mellett gondoltunk vissza arra, mennyire hihetetlen tartalmas napunk volt. Szokásomtól eltérően tehát ezúttal szervezett túrán voltunk, de ezt egyénileg anyagilag és logisztikailag is nehéz lett volna így kivitelezni. Csak a komp fejenként 60€ lett volna oda-vissza, így viszont Ceutában már a kompról leszállva vártak minket, kényelmes buszunk volt egész nap, külön sorban és kifejezetten gyorsan jutottunk át a határon, két marokkói várost is megismerhettünk, még ebédet is kaptunk és az egész túráért fejenként 59€-t fizettünk, plusz adtunk néhány eurót borravalóként a sofőrünknek és az idegenvezetőnek. Hatalmas élmény volt, csak ajánlani tudom.
Late afternoon along the corniche of Ceuta, with the city walls and the Cathedral of the Assumption in the background. From here we sailed back to Algeciras in about 45 minutes and soon we were sipping dry Andalusian sherry and reminiscing about how incredibly rich our day was in experiences. As I mentioned before, we opted for an organized tour this time, contrary to our usual ways, as this trip would've been much harder to do individually both in terms of costs and logistics. While the round-trip on the ferry alone would've cost 60€ per person, we had a tour where we were met as soon as we stepped off the ferry, had a comfortable bus for the day, crossed the border quickly via a dedicated lane, got to see two Moroccan cities and were even given lunch for a total of 59€ per person, plus a few euros we gave to our driver and guide. It was a truly great trip, I highly recommend it. 

Sunday, October 8, 2017

10 látnivaló Róma környékén / 10 sights around Rome

Yalla
Róma árnyékáben nem könnyű érvényesülni. Amikor egy régió székhelye egyúttal a világ egyik leghíresebb városa, másfél órányi autóútra pedig ott figyel Toszkána, akkor nem csoda, hogy sokan Lazio hallatán csak a focicsapatra gondolnak, ami ráadásul szintén római. Pedig Lazio majdnem akkora, mint Szlovénia, közel hatmilliós lakossága van és tele, de tényleg tele van látnivalóval. Összeszedtem 10 helyet a kedvenceim közül, a római Termini állomáshoz legközelebb esőtől indulva. Mindössze két hely van 100 km-nél messzebb, úgyhogy bárhova el lehet jutni akár egynapos kirándulások során.

It's hard to get noticed in the shadow of Rome. When there's a region with one of the most famous cities in the whole world as its capital and with Tuscany a mere 1.5 hour drive away, it's no surprise many associate Lazio with no more than the soccer team of the same name, which is actually from Rome too. However, if you look beyond the city, there's a region almost as big as Slovenia with a population of nearly 6 million and an abundance of sights. I've collected 10 of my favorite places, ranked by their distance from Rome Termini station. With even the most distant place a mere 80 miles away, all are great for a day trip.

Lago di Albano - 24 km (15 mi)
Lazio legmélyebb tava egy ősi vulkán kráterében keletkezett. Már a rómaiak idejében is népszerű nyaralóhely volt, számos villa romjait tárták fel a tó körül. Az 1960-as római olimpia során pedig itt tartották az evezős számokat.
The deepest lake in Lazio was formed in the crater of an ancient volcano. Even in Roman times it was already a popular recreational area, attested to by the numerous ruins of villas found around the lake. During the 1960 Rome Olympics, rowing events were held here.
A tó feletti dombon áll Castel Gandolfo, a pápa nyári rezidenciájával. Itt írtam róla részletesebben.
The town of Castel Gandolfo, dominated by the summer residence of the pope, rises above the lake. I wrote about it here in more detail.

Villa Adriana (Tivoli) - 29 km (18 mi)
A villa elnevezés elég félrevezető, mert Hadrianus császár nyári palotája nagyobb területen fekszik, mint egész Pompeii. És van is itt minden: paloták, kertek, fürdők, mozaikok, szobrokkal szegélyezett tóparti sétány, szőkőkutak és sok más. Nem véletlenül kapott helyet az UNESCO Világörökség listáján.
Calling this place a villa is quite misleading as the summer palace of Emperor Hadrian is larger than entire Pompeii. And it really has everything: palaces, gardens, baths, mosaics, a lakeside promenade lined with statues, fountains and more. It's no wonder UNESCO has put it on the World Heritage list.
Lago di Nemi - 32 km (20 mi)
A Lago di Albano körüli vulkanikus eredetű vidék másik, kisebb krátertava a Lago di Nemi. A dombon Genzano di Roma látható a háttérben pedig a kéklő Tirrén-tenger lenne, ha ezen a borongós délutánon nem olvadt volna egybe a szürke égbolttal.
Tiny Lago di Nemi is another crater lake in the volcanic landscape around Lago di Albano. The town of Genzano di Roma rises on the hill, while the deep blue of the Tyrrhenian Sea would be visible in the background if it hadn't formed one big gray mass with the sky on this overcast afternoon.

Nemi faluját, amelyről a tó a nevét kapta, az itteni szamóca tette viszonylag ismertté Olaszországban. Ha az elhelyezkedés, a Ruspoli-palota köralakú tornyának köszönhetően egyedi városkép nem lenne elég, a mindenfelé árult szamócás süteményekért már mindenképpen érdemes erre kanyarodni.
The village of Nemi, which lent its name to the lake too, has become relatively well-known in Italy thanks to the local strawberries. If the location and the skyline made unique by the rounded tower of Palazzo Ruspoli wasn't enough, the delicious strawberry-themes sweets sold all over the place sure make a visit worthwhile.
Anguillara Sabazia - 38 km (23.6 mi)
Ismét egy vulkáni tónál járunk, ezúttal Rómától északra. A Lago di Bracciano viszont egyúttal Róma legfontosabb ivóvíz-tározója is, úgyhogy szigorúan védett. Sétálni ugyan lehet a partján, de a legtöbb vízisport tiltott és motorcsónakkal sem szabad a tavon közlekedni. Mindössze három település fekszik a tó partján, ezek közül talán Anguillara Sabazia fekvése a legszebb a tó fölé benyúló középkori óvárosának köszönhetően.
Another volcanic lake, this time to the north of Rome. Lago di Bracciano is also the major freshwater reservoir supplying Rome and is therefore strictly protected. A stroll along the lake is fine but motorboats and most watersports are banned. There are only three towns around the lake, with Anguillara Sabazia probably boasting the best location thanks to its medieval center built on a cape overlooking the water.
Caprarola  - 63 km (39 mi)
Az egységes színű és stílusú házak is látványosak, de ezen a képen pont az nem látszik, amiért elsősorban érdemes ide eljönni. Ahogy kinéztem ugyanis a városra, pont mögöttem volt az a gyönyörű reneszánsz palota, amely akár Rómában is megállta volna a helyét, de a területet egykoron birtokló Farnese család úgy döntött, hogy itt építteti fel.
The uniform color and design of the houses is spectacular in itself but this picture does not show the main reason to come here. Right behind me, as I was looking out over the town taking this shot, rises a beautiful renaissance palace that could rival some in Rome. Luckily the Farnese family, which ruled the area some 500 years ago, decided to pick this spot to have it built.
Szóval ez lenne az a palota, azaz a Palazzo Farnese. Kívülről is csak annyi jön át, hogy milyen aránytalanul nagy ez az épület egy ilyen kicsi városhoz képest. A fő attrakció azonban végigjárni az ötszintes palota gyönyörű freskókkal borított termeit, ahol sajnos nem volt szabad fotózni.
So this is it: the Palazzo Farnese. From the outside, the only thing that comes through is how disproportionately big this building is for such a small town. However, the great attraction is touring the halls and rooms of this five-storey palace, each adorned with beautiful frescoes. Unfortunately, photos were not allowed inside.
Bagnaia - 84 km (52 mi)
Közel 500 éves reneszánsz palota után egy hasonló korú kert néhány városkával odébb: ez a Villa Lante. Szökőkutak, márványszobrok, sövénylabirintusok, béke, nyugalom és szimmetria, mindez zsúfoltság és drága belépő nélkül.
After a renaissance palace with close to 500 years of history, a renaissance garden a couple of towns away: Villa Lante. Fountains, marble statues, hedge mazes, peace, tranquility and symmetry without the crowds or a hefty price tag.
Villa Lante


Tarquinia - 94 km (58.4 mi)
Ha a 10 helyből, amit ebben a bejegyzésben összeszedtem, csak egyet választhatnék, talán Tarquinia lenne az. A rómaiak előtt, tehát kb 2500 éve a környéken virágzó etruszk civilizáció egyik legfontosabb temetkezési helye található itt. Elsőre nem is világos, mit kell nézni, mert a nekropoliszba érkezve csak egy mező látszik, itt-ott apró építményekkel. Ezekben találhatók a lépcsősorok, amelyeken le lehet ereszkedni a síremlékekhez. Bementünk az egyikbe, szinte teljesen sötét volt, a lépcsősor alján üvegfal, oldalt pedig egyetlen kis villanykapcsoló. Felkapcsoltuk a kivilágítást és tényleg alig hittünk a szemünknek, amikor az etruszkok idejéből fennmaradt talán legpompásabb építmény, a Leopárdos síremlék (Tomba dei Leopardi) feltárult előttünk.
If I could pick only one of the 10 places I've collected in this post, I'd probably go with Tarquinia. It is one of the most important funerary places of the Etruscans, a civilization that thrived in this area before the Romans, roughly 2500 years ago. At first glance, the necropolis is just a field with a few small buildings scattered all around. These house the stairways that lead down to the tombs. We went down one in almost complete darkness. At the bottom of the stairs, there was a glass wall and a small switch on the side wall. We turned on the lights and could hardly believe our eyes as the Tomb of the Leopards, probably the most splendid building from the time of the Etruscans, was suddenly revealed to us.

Kb. 20 síremlék látogatható, természetesen végigjártunk mindegyiket. Egészen elképesztő élmény volt, kicsit úgy éreztük magunkat, mintha egy expedíció tagjai lennénk. Egyik sötét lépcsősor a másik után, a várakozás, hogy vajon mit látunk majd és ugyanaz a döbbenet, ahogy újabb és újabb síremlékekben kapcsoltuk fel a fényeket. Természetesen UNESCO Világörökség, nem is lehetne más.
About 20 tombs can be visited and we went to all of them. Tarquinia is truly an amazing experience, we felt like we were part of an expedition. The thrill of going down dark stairways, anticipating what we would see, then the same breathtaking moment as we switched on the lights in each tomb. Tarquinia is of course a World Heritage Site, what else could it be. :)

Tuscania - 94 km (58.4 mi)
A város szélén álló San Pietro templomért jöttünk erre. Nagyon ritka, hogy egy ekkora templom ne a városközpontban épüljön fel, hanem egy közeli dombon, egy komplexumot alkotva a várost védő erőddel. Tuscaniában viszont pont ez történt, az eredmény pedig nagyon különleges a templom mellett magasodó őrtornyokkal. Külön érdekes, ahogy a barnás kő uralmát megtöri a fehér márványból készült rózsaablak.
We came here to see the Church of Saint Peter (San Pietro) at the edge of town. It's quite rare to have such a big church built on a hill outside the town center, together with the defensive fortifications, but it's exactly what happened in Tuscania. The result, with the guard towers rising next to the church is quite spectacular, along with the white marble rose window that breaks the dominance of the brownish stones.
Civita di Bagnoregio - 110 km (68 mi)
Ha a név nem is olyan ismert, a látkép biztosan. Civita di Bagnoregio Olaszország egyik legkülönlegesebb faluja: egy 1695-ös földrengés ledöntötte a település nagy részét, azóta Civita időkapszulaként őrzi a középkori városképét. Mindössze annyi változott, hogy megépült a gyalogoshíd, a folyamatos erózió pedig lassanként felemészti a sziklát, amelyen Civita áll.
The name might not be well-known but the view is. Civita di Bagnoregio is one of the most extraordinary sights in Italy: ever since an earthquake destroyed much of the village in 1695, Civita has preserved its medieval look like a time capsule. The only change is that a pedestrian bridge has been built and continuous erosion is slowly eating away at the cliff Civita is built on.
Sperlonga - 130 km (80.7 mi)
Bár a régió még mindig Lazio, már jóval délebbre járunk, kb. félúton Róma és Nápoly között. Bár ezen a képen pont nem az látszik, Sperlonga óvárosa nagyrészt fehérre meszelt házakból, így egy tipikus mediterrán falu képét mutatja, teljesen más hangulatú, mint a Rómához közeli falvak és kisvárosok.
Though still in Lazio, we're now halfway between Rome and Naples. Though not really seen on this picture, the historic core of Sperlonga is mostly made up of whitewashed houses, lending it the look of a typical Mediterranean village. It feels very different from the towns and villages closer to Rome.
Akár észak, akár dél felé nézünk ki az óvárosból, gyönyörű tengerparti tájat lehet látni Sperlonga körül.
Whether looking out to the north or south, beautiful coastal scenery lies around Sperlonga.