Sunday, January 14, 2018

Az első 24 órám Japánban / My first 24 hours in Japan

Yalla
Megérkezni egy korábban még soha nem látott országba az egyik legintenzívebb élmény egy utazás során. 2016 májusában én abban a szerencsés helyzetben szálltam fel egy Oszakába induló járatra, hogy addigra már 77 alkalommal átéltem egy új országba érkezés élményét, így viszont logikus lenne azt gondolni, hogy a 78. országban valamennyit azért csökken ez az intenzitás. Hát nem csökkent: semmihez nem fogható érzés volt Japánt először meglátni, ezért is készült el ez a bejegyzés az első 24 órámról ebben az elképesztő országban.
Arriving in a country for the very first time is one of the most exciting part of traveling. When I boarded a plane to Osaka in May 2016, I was lucky to have experienced such arrivals 77 times already, so it's logical to think that the excitement wears off a little when traveling to the 78th country. But it does not: seeing Japan for the first time was incomparable, that's why I've written this post about my first 24 hours in this incredible country.
Az első fotóm Japánról: nagyjából 9000 km repülés, 7 időzóna átlépése és 16 óra utazás után leszálláshoz készülődünk.
My first photo of Japan as we're preparing to land after having flown about 16 hours and 5500 miles through 7 time zones.
A szállásunkig vezető, kb. 45 perces vonatút során megállapítottuk, hogy a japán vonatok közönsége tényleg elsősorban öltönyös-aktatáskás, illetve kiskosztümös hivatali dolgozókból áll, akik vagy alszanak, vagy a telefonjaikat nyomkodják. Annál nagyobb kontraszt volt az a piercing-es és lilára festett hajú tinédzser, aki a második megállónál lazán lehuppant egy időseknek fenntartott helyre. Ekkor még meglepődtünk, amikor a következő megállónál ugyanez a tinédzser a felszálló idős hölgyet meglátva azonnal felpattant és meghajolva átadta a helyet, de később akármilyen korú, nemű és kinézetű emberrel volt dolgunk Japánban, kivétel nélkül mindegyikük kedves és kifogástalanul udvarias volt. A képen pedig Oszaka Dotonbori nevű negyede, ahova az első sétánk vezetett.
During the 45-minute train ride to our apartment, we found that Japanese trains are indeed filled mostly with suited salarymen and women who are either sleeping or tapping away at their phones. The contrast was all the bigger when a teenager with piercings and purple hair sat down on a seat reserved for the elderly at the second stop. And so was our surprise when the same teenager, seeing an old lady at the next stop, jumped up and offered the seat with a deep bow. From this point onward, anyone we met in Japan, regardless of age, gender or appearance, was invariably kind and impeccably polite. On a different note, the picture shows the Dotonbori area in Osaka where we went for our first walk after we arrived.
A sétálóutcákkal, éttermekkel és neonfényekkel teli Dotonbori felé egy kétszer négysávos út mellett kellett sétálnunk, de azon vettük észre magunkat, hogy olyan halkan beszélgetünk, mintha egy csendes szobában ülnénk. Aztán jöttünk rá, hogy szinte minden autó hibrid, így tulajdonképpen minimális a forgalom zaja. A másik furcsaság az volt, hogy a sok szupermarket mellett szinte minden sarkon italautomaták voltak, amelyekből üdítőket, jegesteát és vizet lehetett venni. Kukát viszont szinte egyet sem láttunk, ha mégis, abba csak az automatákból vett palackokat lehetett dobni. Ennek ellenére ilyen tisztaságot talán csak Szingapúrban láttam, ott viszont egyrészt voltak kukák, másrészt tele volt a város olyan táblákkal, hogy a szemetelésért 1000 dolláros büntetés jár. Elképzelésünk sincs, mit csinálnak a japánok a szeméttel: mi néha órákon át cipeltük, mire találtunk olyan helyet, ahol ki lehetett dobni.
To reach Dotonbori, an area of pedestrianized streets, restaurants and neon lights, we had to walk along an eight-lane highway yet we found ourselves talking as if we were in a quiet room. Then we realized most cars are hybrid-powered, so there's hardly any traffic noise. Another interesting thing was that, in addition to the many supermarkets, there are vending machines on almost every street corner, dispensing mostly sodas, ice tea and water. On the other hand, there were virtually no trash cans. If we found one, it was only for plastic bottles bought from the vending machines. Still the streets were so clean that only Singapore can compare but they do have trash cans and the city is full of warning signs that littering carries a penalty of a 1000 bucks. We still have no idea what the Japanese do with their garbage: we often carried ours for several hours until we eventually found a place where we could legally throw it out.
"Étlap" japán módra: a választható ételek műanyagból elkészítve láthatók a kirakatban.
Japanese-style "menu": many restaurants had plastic models of their meals displayed outside.  
Készül a tipikus oszakai polipos tésztagolyó, a takoyaki. Ez volt az első finomság, amit kipróbáltunk Japánban.
Takoyaki being made. It's a ball-shaped local delicacy of Osaka filled with octopus, the first of many delicious things we tried in Japan.
Útépítés a szállásunk felé haladva: Hello Kitty-s terelőbóják mutatták a helyes irányt. :)
Road construction on the way to our apartment: Hello Kitty shaped traffic cones showed the right direction. :)
A szállásunk egy nyolcadik emeleti lakás volt, amit az airbnb-n foglaltam le. A házba belépve a lift felett egy monitor volt, amelyen lehetett látni, ki tartózkodik épp a liftben.
We booked an eighth-floor apartment via airbnb. As we entered the house, we saw a display screen above the elevator showing if there's anyone inside.
A lakás maga kicsi, de tiszta és szépen felújított volt. A cipőt rögtön az ajtón belépve kellett letenni, volt egy rövid folyosó, ahonnan balra nyílt a wc és a fürdő, jobbra pedig egy beépített szekrény és egy apró főzősarok volt. Ezen kívül az egyetlen helyiség a képen látható háló volt, amiben az volt a szokatlan, hogy nagyon alacsonyan volt az egyébként kényelmes ágy, szék egyáltalán nem volt, a két szelektív kukába pedig az éghető és nem éghető szemetet kellett tenni.
The apartment was small but it was clean and nicely renovated. Shoes had to be taken off right as we entered. There was a small corridor with the bathroom and the toilet to the left and a built-in closet and a tiny kitchenette to the right. The only real room was the bedroom seen on this photo: the strange thing was that the otherwise comfortable bed was very low, there were no chairs at all and the selective trash cans were for combustible and non-combustible items.
Nem hiszem, hogy korábban valaha is lefényképeztem volna a wc-t egy szálláson, de ezt muszáj volt: az ülőke melletti kezelőfelületen lehetett bekapcsolni az ülőke fűtését, elindítani a beépített bidé-funkciót szárítással, amihez állítható volt a vízsugár és a befújt levegő erőssége és hőmérséklete. Lehúzáskor pedig a tartály tetején lévő csapból is folyt víz kézmosáshoz.
I think this was the first time I photographed a toilet: there was a control panel next to the seat with buttons for seat heating and a built-in bidet plus dryer with adjustable strength and temperature for both water and air. The bonus feature was a sink on top of the tank that had running water while the toilet was being flushed. 
Éjfél elmúlt már, de még kiálltam kicsit az erkélyre egy jéghideg sörrel és csak bámultam az utcát meg a házakat, közben nagyjából annyi járt a fejemben, hogy "Te jó ég, tényleg Japánban vagyunk!".
It was already past midnight but I still went out to the balcony for a while with an ice-cold beer. All I did was stare at the street and the buildings, thinking to myself "OMG, we really are in Japan!".
Másnap reggeli kihívás: jegyet kéne venni és megtalálni a Shin-Osaka állomást, ahonnan a vonatunk indul majd. A japán automaták elsőre bonyolultnak tűnnek, mert jó sok gomb van és minden villog, zenél, beszél, vagy mindhármat egyszerre, de egész gyorsan rá lehet jönni, mit kell csinálni.
A little challenge the next morning: we'd need to buy tickets and find our way to Shin-Osaka station. Japanese machines might seem confusing at first as there are a lot of buttons and they are flashing, playing music, talking or doing all three at the same time, but it's actually quite easy to figure out what to do.  
Megtaláltuk a Himeji felé induló sinkanszent, azaz a szupergyors vonatunkat. Természetesen percre pontosan indultunk és érkeztünk, a 100 km-es utat 29 perc alatt tettük meg úgy, hogy egyszer megálltunk Kobe-ban. A legmagasabb sebességünk 285 km/h volt.
We found our superfast shinkansen train to Himeji. Of course we departed and arrived right on schedule, covering the 62-mile journey in 29 minutes with a stop in Kobe included. The highest speed we reached was 177 mph.
Himeji állomásáról kilépve azonnal megláttuk Japán egyik leghíresebb kastélyát. Bár több városban van hasonló kinézetű kastély, legtöbbjüket újjá kellett építeni a második világháború után, az itteni viszont őrzi a 17. századi átépítéskor elnyert formáját.
As we exited Himeji station, one of the most famous castles in Japan stood right in front of us. Though several cities have similar-looking castles, most of them had to be rebuilt after WW2. This one, however, still stands intact since its latest reconstruction in the 17th century.
Himeji-ben láttunk először japánkertet és rá kellett jönnünk, hogy a japánkert a leglátványosabb példája annak, amit egyébként mindenhol tapasztaltunk, hogy a japánok nagyon odafigyelnek a környezetükre. Még egy betondzsungelt is élhetőbbé tesznek díszburkolattal vagy néhány virággal, a kertek kialakítását viszont tényleg művészi színvonalon űzik: az ösvények, a hidak a sziklák, a fák, a virágok és a tavak a bennük úszkáló díszhalakkal hibátlan harmóniát alkotnak.
It was in Himeji that we visited the first Japanese garden and we soon realized that such gardens are the most spectacular embodiment of something we experienced everywhere in Japan: an extremely high level of attention to the environment. The Japanese try to make even the concrete jungle more livable with decorative paving or a few flowers but it is in the gardens that they really show what they are capable of: the little paths, the bridges, the rocks, the trees and flowers and the ponds with the decorative koi fish together create a truly perfect harmony. 
Benéztünk egy szupermarketbe, ahol a hatalmas halpult mögött egy üvegfalú helyiségben folyamatosan készítették a friss és nagyon finom sushi- és sashimi-tálakat. Érdemes az árat is nézni: 298 jen, azaz mindössze kb. 680 forint!
We went into a supermarket and saw a huge fish counter with a glass-walled room behind it where fresh and very delicious sushi and sashimi platters were being prepared. Check out the price too: 298 Yen, which is around 2.2€ only!
Ez a sárgadinnye pedig pontosan tízszer annyi: 2980 jen, azaz kb. 6800 forint. Japánban bizonyos gyümölcsök luxusterméknek számítanak és tényleg elképesztően drágák, de egyébként már egy nap után világos volt, hogy egyáltalán nem igaz, hogy Japán megfizethetetlen lenne.
And this melon comes at a price exactly ten times higher: 2980 Yen or roughly 22 €. Some types of fruit are considered to be luxury items in Japan and are really insanely expensive. However, it was already clear after just one day that Japan is normally very far from being unaffordable.
Bármerre jártunk Japánban, rendet és tisztaságot láttunk, de Himeji-ben szintet léptek: itt még az utcán sem volt szabad dohányozni, csak a kijelölt helyeken.
Cleanliness and order was the norm wherever we went in Japan but Himeji took these a step further: smoking wasn't even allowed on the street, except in these designated areas.
Himejiből visszaindulva leszálltunk Kobe külvárosában, hogy a sinkanszen után a japán mérnöki tudás újabb csodáját lássuk: az Akashi Kaikyo-híd teljes hossza majdnem 4 km, a képen látható két pillér közti távolság pedig 9 méter híján 2 km, amellyel ez a legnagyobb támaszközű híd az egész világon.
As we headed back from Himeji, we got off the train in the outskirts of Kobe to check out another marvel of Japanese engineering: the Akashi Kaiyko Bridge has a total span of 2.4 miles and the distance between the two towers seen on this picture is 1.23 miles, making this the suspension bridge with the longest central span in the whole world.
Vidám japánok Kobe kínai negyedében. Igen, kínai: Japán a mai napig az egyik leghomogénebb társadalom, japánok alkotják a lakosság majdnem 99%-át, ráadásul a kínaiakkal való viszonyuk sosem volt harmonikus, úgyhogy nagyon ritkák az ilyen városnegyedek.
Cheerful Japanese youngsters in Kobe's Chinatown. Yes, Chinatown: Japan is still one of the most homogenous societies with close to 99% of the population composed of Japanese people, plus they've always had a troublesome relationship with the Chinese, so such neighborhoods are quite rare. 
Ha Kobe, akkor kobei marhahús. Ez még a kis utcai sütödében sem volt olcsó, de megérte.
Once in Kobe, we had to try Kobe beef. Even the type sold at a street food stall wasn't cheap but it was really worth it.
Újra Oszakában, a Namba pályaudvar kijárata felé haladva. Egy pályaudvar mellett még Svájcban is van néhány eldobott szemét és pár kétes alak, de itt nem. Szinte hihetetlen, hogy egy közel húszmilliós nagyváros ennyire tiszta és biztonságos.
We're back in Osaka, about to exit Namba station. Even Swiss train stations have a few shady characters and a few pieces of trash lying about, but not in Osaka. It's incredible how a metropolis of almost 20 million people can be so clean and safe.  
Az első napunk végén a 40 emeletes Umeda Sky Building tetejéről néztük Oszaka fényeit. Az agglomerációt is számítva Magyarország teljes lakosságának közel kétszerese lakik ebben az egy városban, ami önmagában lenyűgöző, de az első Japánban töltött nap elsősorban attól az igényességtől lett emlékezetes, ami itt mindenben megmutatkozik: az emberek viselkedésében, a városok tisztaságában, a tökéletesen üzemelő közlekedésben, az ételek minőségében, ízében és tálalásában. És ez még csak a kezdet volt: már sejtettük, hogy imádni fogjuk Japánt, de azt nem, hogy mennyire. Erről azonban majd később.
We were looking at the lights of Osaka from the top of the Umeda Sky Building as our first 24 hours came to an end. It is amazing in itself that this one metropolitan area is home to almost twice the population of Hungary but it's not the numbers that made this first day so memorable. It was the meticulousness of the Japanese that is reflected in everything: the way people behave, the cleanliness of the cities, the perfectly operated transportation, the quality of the food and the way every meal looks and tastes. And this was just the beginning: we already suspected we would enjoy Japan, yet we had no idea how much we would come to love it. But more about that later.

Monday, January 1, 2018

2017: 15 gyönyörű hely külföldön / 15 beautiful places abroad

Yalla
2017-ben 46 külföldön töltött nap során 15 ország összesen 72 településére jutottam el, végigjártam 30 túraösvényt és meglátogattam 18 Világörökség-listás helyet. Ahogy a korábbi magyarországi válogatásnál, ezúttal is kronológiai sorrendben következzen tizenöt hely a kedvenceim közül:
During the 46 days I spent abroad in 2017, I made it to 72 settlements in 15 countries, walked along 30 nature trails and visited 18 World Heritage sites. As I did with my post of beautiful places in Hungary earlier, I'm following a chronological order to present 15 of my favorite places abroad from the past year:

LONDON (Egyesült Királyság / UK) - a Szent Pál tetején / atop St Paul's (február / February)
Londonba ezúttal elsősorban nem várost nézni, hanem utcai kajákat enni mentünk, erről írtam is már. Viszont a Szent Pál-székesegyház tetejéről azért klassz volt kiézni a City felhőkarcolóira ezen a napfényes februári délutánon.
This time our trip to London was mostly about street food, as I wrote in an earlier post, and less about the sights. However, it was still great to look out over the skyscrapers of the City from the dome of St Paul's on this splendid February afternoon.
CABO DE GATA (Spanyolország / Spain) - érintetlen tájak / untouched landscapes (március / March)
Lehet, hogy az andalúz tengerpart nagy részét a Costa del Sol üdülővárosai teszik ki, de Almería városától keletre indul egy szigorúan védett szakasz, a Parque Natural del Cabo de Gata-Nijar, ahol viszont ilyen a táj.
Much of the Andalusian coast might be taken up by the resort towns of the Costa del Sol but there's a strictly protected area just east of Almería (Parque Natural del Cabo de Gata-Nijar), where the scenery looks like this.
Arrecife de las Sirenas, azaz a sellők zátonya
Arrecife de las Sirenas, which translates as Mermaid's Reef
Vad, szinte sivatagos táj, mélykék tenger és egy magányos templomtorony: ez a kedvenc helyem a Cabo de Gata vidékén.
Wild, almost desert-like scenery, the deep blue sea and a lone church tower: this is my favorite spot around Cabo de Gata.
A fenti strand mellett húzódó út túloldalán lévő lagúnában flamingók pihentek.
Flamingos were resting in the lagoon on the other side of the road that runs parallel to the beach above.
GRANADA (Spanyolország / Spain) - Alhambra (március / March)
Az Alhambra egy régi vágy beteljesülése. A napfényes és meleg Cabo de Gata után jöttünk Granadába a hegyek közé, ráadásul átvonult egy hidegfront is, úgyhogy hideg szél és 5 fok fogadott minket. Meg persze ez a látvány és a tudat, hogy másnap belülről is meglátjuk az európai iszlám építészet ékkövét.
Alhambra is a long-standing dream come true. From sunny and warm Cabo de Gata we arrived in mountainous Granada as a cold front was passing through, so we were greeted with chilly winds and 40 °F. It was quite the contrast but we also got this view of the Alhambra and the feeling that we would see this jewel of European Islamic architecture in all its splendor the following day.
Közeledünk: itt már a Generalife kertjéből néztünk ki a palotakomplexumra.
Getting closer: we're now looking at the palaces of the Alhambra from the Generalife gardens.
Az Oroszlános udvar
The Court of the Lions
Elképesztő, miket tudtak kőböl faragni.
It's amazing what they carved out of stone.
SETENIL DE LAS BODEGAS (Spanyolország / Spain) - sziklák közt / among sheer cliffs (március / March)
A ragyogóan fehér andalúz falvak közül Setenil de las Bodegas volt a kedvencünk, a függőleges sziklafalba épített házaival.
With its houses built into the cliff, Setenil de las Bodegas was our favorite of the whitewashed Andalusian villages.
A legjellegzetesebb utca, mélyen a sziklába vájt házsorral.
The hallmark street of the village, with a row of buildings deep inside the rock wall.
MYRAFÄLLE (Ausztria / Austria) - Alpesi tájakon / a bit of Alpine scenery (április / April)
Az előző posztban "panaszkodtam", hogy Magyarországon nincsenek nagy vízesések. Itt végre voltak: a képen csak egy látszik a Myrafälle sok szintje közül.
I was "complaining" in the previous post about how there are no big waterfalls in Hungary. Here I found a few: the picture shows just one of the many levels of Myrafälle.
A vízesésektől meredek, de viszonylag rövid kitérő vezet a Hausstein tetejére, ahonnan látni lehetett a Semmering havas csúcsait.
A short but steep detour from the falls brought us to the top of Hausstein, offering a view over the snow-capped peaks of the Semmering.
KOTOR (Montenegro) - az év csúcspontja / the highlight of the year (május / May)
Az első pillantás a Kotori-öbölre, ahogy ereszkedtünk le a szerpentineken a Lovcen Nemzeti Parkból. Tulajdonképpen egész Montenegró úgy volt gyönyörű, ahogy van, de ez a hely tényleg semmihez sem fogható.
Our first glance at the Bay of Kotor as we were descending along the steep curves from Lovcen NP. The whole of Montenegro was stunning as it was but this place is really incomparable. 
Két napon át mindenféle szögből és napszakban csodáltuk az öblöt. Itt például Perast felé hajózunk...
For two days we were marveling at this bay in all ways. Here we're cruising to the town of Perast... 
...itt pedig a Szirti Madonna templomáról elhíresült apró szigetről nézünk ki Kotor irányába.
...and here we're looking toward Kotor on a tiny island known for the Madonna of the Rocks church.
Felmásztunk a Kotor városa felett álló várhoz is. Innen is gyönyörű az öböl.
We also climbed up to the castle rising above the town of Kotor and the view was once again stunning.
A végén pedig vacsoráztunk a tenger partján. Akárhonnan is néztük, a Kotori-öböl az egyik legszebb hely Európában.
We ended our visit with a seaside dinner. Wherever we looked upon it, we found that Kotor Bay is one of the most beautiful spots in Europe. 
DURMITOR (Montenegro) - akár Alaszka is lehetne / it could be in Alaska too (május / May)
Montenegró szépségén túl a sokszínűsége is elképesztő: bár a területe alig ötöde Magyarországénak, mégis olyan különböző helyek vannak itt, mint a mediterrán Kotor és a Durmitor fenyőerdői és havas csúcsai.
In addition to its beauty, the diversity of Montenegro is also amazing: though it has just fifth of the area of Hungary, it's home to places as different as the mediterranean Kotor or the pine forests and snow-capped peaks of Durmitor. 
Montenegró, helyi nyelven Crna Gora magyarul fekete hegyet jelent, de van nekik fekete tavuk is (Crno Jezero).
Montenegro, or Crna Gora as it's locally known, means black mountain. They also have a black lake (Crno Jezero). 
BIOGRADSKA GORA (Montenegro) - medvehagymás réteken / on fields of wild garlic (május / May)
Még mindig Montenegró: az egész út során egyedül itt volt hűvös és borult idő, ráadásul lógott az eső lába, de ennek a helynek még ez is jól állt.
Montenegro once again: this was the only place during our trip with cold and damp weather but it just added to the charm of Biogradska Gora.
Épp virágzott a medvehagyma, úgyhogy fehérben ragyogott az egész erdő.
Wild garlic was in full bloom, turning the whole forest bright white.
DUBROVNIK (Horvátország / Croatia) - egy régi álom / a long-standing dream (május / May)
Akárcsak az Alhambrát, ezt a várost is már nagyon régóta szerettem volna látni. Tudtam, hogy drága és turistás, de elképesztően szép is.
Just like the Alhambra, I wanted to see this city for a very long time. I knew it was expensive and touristy but it's also stunningly beautiful.
Az egész óváros körbesétálható a városfalon, ezt természetesen nem hagyhattuk ki.
It's possible to walk around the entire old town atop the city walls, something we couldn't miss.
A Stradun, az óváros elegáns főutcája kb. két perccel egy óriási vihar előtt.
The elegant main street of the old town, Stradun, about two minutes before a massive storm hit.
PITIGLIANO (Olaszország / Italy) - micsoda fekvés / what a location (július / July)
Pitigliano talán a legkülönlegesebb fekvésű toszkán falu, amelyet még az etruszkok kezdtek kivájni a vulkáni sziklából.
Pitigliano has probably the most unique location of all Tuscan villages. It was the Etruscans who started carving it out of the volcanic rock.
Késő délutáni utcakép több száz éves házak árnyékában
Late afternoon street scene amid houses that date back centuries
CINQUE TERRE (Olaszország / Italy) - nem véletlenül népszerű / deservedly popular (július / July)
Olaszországban egyre inkább az ismeretlenebb helyeket keressük, de ezúttal kivételt tettünk, pedig itt már jártam is korábban. Akkor viszont a legtöbb turistához hasonlóan vonattal mentem a falvak közt, most pedig átsétáltunk a Vernazza és Corniglia közti gyalogúton.
We're increasingly looking for the lesser-known places in Italy but this time we made an exception, even though I'd been here before. However, last time I used the train between villages just like most other tourists, but now we walked along the trail from Vernazza to Corniglia.
Corniglia, a háttérben pedig Manarola
Corniglia in the foreground, Manarola in the background
Még a Cinque Terre nyári forgatagában is azt láttuk, hogy az emberek 90%-a a vasútállomás környékén és a falvak főutcáin összpontosul. A gyalogúton alig találkoztunk emberrel, viszont a legszebb kilátás egyértelműen itt volt.
Even in the height of summer, 90% of the people are concentrated around the train stations and the main streets of each village. We hardly met anyone on the walking trail but were treated to the greatest panoramic view.
TEMESVÁR (Románia / Romania) - egy nagyon kellemes meglepetés / a very pleasant surprise (szeptember / September)
A történelmi épületek és a román forradalom helyszínei miatt szerettem volna látni Temesvárt, de sokkal többet kaptam: egy látványosan szépülő, hangulatos, élettel teli európai várost.
I wanted to go to Timisoara for its historic buildings and the main locations of the Romanian revolution but got much more: an atmospheric and lively European city that is being continuously beautified.
A pár évvel korábbi Google utcaképeken még a belváros tereinek nagy része vagy fel volt túrva, vagy tele volt parkoló autókkal. Mi viszont már sétálóutcákat, díszburkolatos tereket és rengeteg, zsúfolásig megtelt kiülős éttermet találtunk.
The Google Street View pictures from just a few years before showed most downtown squares under reconstruction or full of parked cars. What we found now were pedestrianized streets and squares as well as a lot of cafés and restaurants with their outdoor terraces filled to capacity. 
BOURTANGE (Hollandia / Netherlands) - tökéletes vidéki idill / perfect rural idyll (október / October)
Ha Olaszország mellett létezik még egy ország, amelynek egyszerűen imádom a falvait, az Hollandia. Mint valami mesevilág, de Bourtange még köztük is kiemelkedett: az egységes stílusú téglaházak, a csatornák és a fahidak, a szélmalmok, a tökéletesen nyírt fű, az utolsó részletig harmonikusan és igényesen kialakított utcák és terek, a béke és a nyugalom.
Apart from Italy, I think it is the Netherlands that has the most magnificent villages. Many look like they came straight out of a fairytale but Bourtange is one of the finest: the uniform brick houses, the canals and the wooden bridges, the windmills, the perfectly mowed lawns, the harmonious and well-kept streets and squares plus the peace and quiet. 
A holland falvakkal az a baj, hogy utánuk még egy osztrák falu is kicsit lepukkantnak tűnik, Magyarország meg mintha nem is ugyanazon a földrészen lenne.
The problem with Dutch villages is that, compared to them, even an Austrian village looks a little shabby, let alone a Hungarian one.
STADE (Németország / Germany) - a cuki jó szó rá / cute is the word for it (október / October)
Hamburgtól durván 50 km az egyik legkisebb és legkevésbé ismert Hanza-város: Stade. Itt szinte minden épület sértetlenül átvészelte a második világháborút és megmaradt az eredeti középkori városkép.
Around 30 miles from Hamburg lies one of the smallest and least known Hanseatic towns: Stade. Almost every building survived WW2 unscathed and the medieval townscape is fully intact.
Az egyik étterem előtt volt két Strandkorb, azaz a Balti-tenger német strandjain tipikus, kosárszerű strandfotel, úgyhogy volt szélvédett helyünk és bevállalhattuk a kinti vacsorázást és sörözést így október végén is.
One of the restaurants had two loungers, known as Strandkorb, that are typical at Baltic beaches in Germany. It gave quite good protection from the wind so we could go for alfresco dining and beer even in late October.
Hajnali séta Stade óvárosában
Early morning stroll in the old center of Stade
SCHWERIN (Németország / Germany) - tavakkal ölelve / hugged by lakes (október / October)
Schwerin elegáns óvárosát gyakorlatilag minden oldalról tavak övezik, a város díszének számító kastély - ahol Mecklenburg-Vorpommern tartományi parlamentje székel - is egy szigeten áll.
The elegant old center of Schwerin is practically surrounded by lakes: the castle, regarded as the jewel of the town and occupied by the Mecklenburg-Vorpommern state parliament, lies on an island too. 
Nem rossz ezt látni egy tartományi főváros közepén.
Not a bad view in the center of a state capital.
Boldog, utazási élményekben gazdag 2018-as évet kívánok mindenkinek!
I wish everyone a happy 2018 rich in travel experiences!